Twilight- New Moon

6. Érzések

Hétfő van. 7 óra 5 perc, és Jacob Black nem tud kikelni az ágyból. Gyerünk Jake, megtudod csinálni, erős vagy, és menned kell az iskolába! Nagy nehezen, körülbelül tizedik próbálkozásra sikerült felkelnem az ágyból és a fürdőszoba felé vennem az irányt. Nehéz volt. Mint egy hulla úgy mozogtam, és amihez hozzáértem mindent levertem.
 - Jake, ideges vagy? Szerintem jobb lesz, ha minnél előbb elindulsz abba az iskolába, szeretnék még a házamban lakni egy ideig... ha megoldható, hogy ne dőljön szét.
- Ööööhm, nem vagyok ideges. Csak - ásítottam- nagyon fáradt vagyok.
Apám elkezdett halkan kuncogni, én pedig nem értettem mi ezen olyan vicces. Mindenesetre hideg vízzel lezuhanyoztam és irány az iskola! Még reggelizni sem volt kedvem.
7 óra 56 percre beértem az iskolába. Megszokott arcok, megszokott visingatás a lányoktól...
 - Hé, Jake. - hirtelen Katty fogta meg a vállam. Nagyon aranyos lány, szép és csinos. Csak egy baj van, nem az esetem..
 - Szia, Katty. Hogy vagy? - Megpróbáltam vele kedves lenni, de tudatni azért, hogy egyáltalán nincs esélye nálam. Katty a múlt hónapban elég sokat lógott velünk és megkérdezte, hogy esetleg én meg Ő.... hát én meg sem vártam míg befejezi a mondatot, nemet mondtam.
 - Jól vagyok, Jacob. És te? Hogy aludtál? Hallottam, hogy a hétvégén voltatok a parton! Igazán elhívhattál volna engem is... - Megpróbáltam nem rá nézni, hanem valahová az ebédlő felé, ahol Quil és Embry nevettek a kétségbeesett fejemen.
 - Jake, figyelsz te rám egyáltalán? - Katty kezdett hisztérikus hangnemet felvenni.
 - Igen persze, figyelek. Öhm... szóval ez egy fiús buli volt.. meg volt ott pár haverunk még, Forks-ból. Pár középiskolás. Velük voltunk. De te őket nem ismered, szóval...
 - De téged, Quilt, Embryt igen! És veled lettem volna... többnyire. Nem kell, hogy mást is ismerjek Jake. Csak téged. Én...csak veled lettem volna. - Katty hirtelen zavarba jött, nem mintha én nem... ez kicsit.. hízelgő. De nem, nekem Katty nem az esetem. Jesszusom, hogy is fordulhat meg a fejemben hogy én meg Ő...
 - Jake, nem találkoznánk ma a suli után? Elmehetnénk enni valahová, és most nyílt egy új hely, benézhetnénk oda is! - Hirtelen megszólalt a csengő, fellélegeztem hogy végre megszabadulok Katty-től.
 - Bocs, Katty, mennem kell.
 - Hol lesz az órád?
 - Biosz órám lesz... - reménykedtem benne, hogy Katty-nek nem.
 - Nekem is! Micsoda szerencse. Vagyis... ülsz velem? - Katty a szempillái alól nézett rám, én pedig elhúztam a szám.
 - Katty... - úgydöntöttem lezárom ezt az egészet, és megmondom kerek perec, hogy nekem Ő nem tetszik. - Én a fiúkkal ülök! - Nem voltam elég bátor, hogy megmondjam neki. Ha megbántom az egész lánysereg letámad, hogy hogy merészelem Katty-t megbántani. 
 - Nem baj, most biztosan kibirnak egy órát nélküled. - Ezzel rámkacsintott, megfogta a kezem és besétáltunk a terembe. Kiszerettem volna húzni a kezem, de amikor Katty rájött mit akarok, még jobban megszorította, rámnézett majd megrázta a fejét. A szájába harapott és mosolygott. El szeretne bűvölni? Közel jár hozzá... Katty nagyon csinos. Csak nem tudom, van közöttünk egy hatalmas szakadék, amit nem lehet átugrani.
Leültem a helyemre, Katty mellém, de akkor Quil felnyögött.
 - Hé cicám, rossz helyre ültél. - Ezzel Quil megfogta a derekát, feltessékelte a saját asztalához, én pedig azthittem hogy a nyakába ugrik. Ilyen egy igazi barát!
Mikor leült fülig ért a szám.
 - Köszi haver, imádlak! - ezzel megböktem a vállát.
 - Igazából csak megakartam érinteni... és nem akartam egyedül ülni. De azért nagyon szívesen.
 - Meg akartad érinteni?
 - Igen, tudod... elég szexi kiscsaj, és ha a helyedbe lennék már rég összejöttem volna vele..
 - Aha, esetleg Te. De én... nekem nem kell.
 - Neked Bella kell. - ez inkább hangzott kijelentésnek mint válasznak.
 - Ha már választani kellene, százszor Bella mint egyszer Ő.
 - Hiszen Bella 17 te pedig 15. Csak jobb azért, ha egy idősebb fickód van nem gondolod?
Még jó, hogy elkezdődött az óra 10 percre, és a kutya nem szólt ránk, hogy hallgasunk. Na talán ez az, amit szeretek ebben a suliban.
 - Szerintem a kor... nem számít.
 - Perszeeee, de ha velem történne itt osztanád azt észt, hogy ne kezd idősebb csajokkal Quil, ez nevetséges!
 - Ha megtapasztalod az érzést akkor... akkor már egészen más. Most már nem szólnék semmit, ha akárkinek idősebb csaja lenne, vagy ilyesmi. Szóval ha Te és Rachel együtt lennétek már nem zavarna.
 - Rachel? Hogy a francba jön ide most Rachel? Figyelj öreg, imádom őt, és szeretném... elfelejteni. Szóval ha lehetséges ne hozdd már fel minden nap, mert így nagyon megnehezíted az egészet...
 - Bocsi haver. - Közben ránéztem Katty-re és Ő is pont engem bámult. Amikor ránéztem elmosolyodott, majd visszafordult a tanárra. Utánna megint rámnézett, én pedig inkább elfordultam, nincs kedvem szemezni vele... csak hülyíteném, én pedig nem vagyok olyan. Mondjuk a kézenfogós jelenet után inkább meg sem szólalok.
Jegyzeteltem a füzetembe, néztem a könyvemet és ragadt rám egy-két dolog az óráról. Még szerencse, mert jövőhéten dolgozat lesz ebből a témából, és jó lenne ha legalább azt tudnám, hanyadikán van elseje. Nagy nehezen megszólalt az iskola kopott, lassan már rozsdás csengője, én pedig hálát adtam az istennek, hogy 1 órának vége.
Ahogy felálltam na ki termett előttem? Persze hogy Katty, és máris tervezte a délutáni találkozót.
 - Na Jake, délután? Akkor elmegyünk...
 - Nem hiszem hogy ráérek, Katty. - szakítottam félbe.
 - Miért, mit csinálsz? - kérdezte meglepetten.
 - Öhm... tanulok! - vágtam rá. Ez nevetséges, nem erősségem olyankor tanulni, amikor nincs dolgozat.
 - Persze. Csak nem akarsz velem lenni, igaz? - Elindultam kifelé, hogy leüljek egy padra és megnézzem hol a következő órám. Sose tudom, mivel mindig elfelejtem. Leültem, Katty pedig mellém, és a kezei közé kapta az arcomat.
 - Jake! Én szeretlek! - Ezzel megcsókolt. Istenem, hirtelen azt se tudtam hogy mivan, fel sem tudtam fogni, hogy Katty... megcsókolt! Amikor észbe kaptam a fél suli minket figyelt, én pedig gyorsan félrelöktem Katty-t.
 - Hé! Katty ez... úristen. - Letöröltem a szám majd megpróbáltam komoly lenni. Még egy ilyen, és esküszöm hogy kiiratkozom az iskolából.
 - Hagyd abba. Én és te... elmagyaráztam már neked, hogy én nem szeretlek téged. Hogy nem érzek irántad semmi olyat, hogy az érzéseidet nem tudom viszonozni! Mi a francnak csinálod ezt velem? - Ezzel felálltam és elmentem a következő órámra. A tömeg, aki körénk gyűlt elég mulatságosnak találta ezt a filmbe illő szerepet, és sokan elkezdtek kuncogni rajtunk. Én ezt egyáltalán nem találtam viccesnek.
 - Hé haver, Katty... hűűű. - Embry hirtelen kivált a tömegből, majd megfogta a vállam. - Hihetetlen öreg. Katty megcsókolt! Wáááow, de miért lökted el? Katty remek lány.
 - Igen, remek lány. Csak nem nekem! Nekem... én nem érzek iránta semmit, miért nem fogja fel? Így letámadni... komolyan... mint egy... pióca. Rémes.. félni fogok tőle. Ki tudja, holnap lehet berángat a mosdóba és...
 - Öreg, nyugi. - Hirtelen odajött Quil is, bár Ő egy röhögőrcs közepénél járhatott.
Lenyugodtan. Éreztem, ahogy a düh csökken bennem. Oké, lélegezz Jake. Lélegezz!

Véget ért a nap, nagyon nehezen. Amikor megláttam Katty-t ebédszünetben, órákon vagy akárhol, elkapott a düh és a... nem, a hányinger nem. Egyszerűen csak ne csinálja ezt velem semmilyen csaj. Ez rémes!
Hazafelé végig ezen járt a fejem, míg valaki meg nem ölelt hátulról. Ó nem! Ez Katty.
 - Jake, bocsáss meg nekem.
 - A szent sz*rt, Katty, a frászt hozod rám. Csak akkor beszélgessünk, ha ilyet nem csinálsz többé!
 - Nem, Jake. De ezt beszéljük meg... én nagyon szeretlek és.. - elcsuklott a hangja és elkezdett zokogni. Na már csak ez hiányzott. Nem kellenek ekem ezek a balhék.
Hirtelen hátrasimittota a hajam, és megfogta az arcom.
 - Legyünk barátok, Jake. Nem tudnám elviselni, ha ezek után rám sem néznél. Nekem szükségem van a társaságodra! Igérem, hogy soha többé nem csinálok ilyet! Kérlek, Jake.
 - Katty figyelj... meg kell értened azt, hogy én nem tekintek rád úgy. Szóval ne próbálkozz, nem fogsz sikerrel járni.
 - Jake, ölelj meg. Kérlek.
 - Mi van?
 - Ölelj már meg az isten szerelmére! - Katty már ordibált, én meg reflexszerűen megöleltem.
 - Köszönöm. - mondta Katty hálásan.
Nagyszerű... most már még pocsékabbul érzem magam. Nem szabadna ezt csinálnom. De.. ez a kisnő olyan hatással van rám. De nem, erősnek kell lennem, és tudni nemet mondani.
Hirtelen Katty a kezei a számhoz értek, én pedig olyan erővel löktem el, hogy majdnem hátravágódott.
 - Elég legyen Katty! Ha nem bírod felfogni, hogy nem érzek irántad semmit, akkor jobb lesz, ha a közelemben sem vagy, és még csak rám sem nézel!
 - Jake... egy szösz volt a szád alatt. Csak leszerettem volna szedni.
Hogy mivan? Egy szösz a számon?
 - Szólhattál volna, hogy Jake, van egy szösz a szádon, és igazán leszedtem volna magamnak.
 - Elnézést, hogy megpróbáltam kedves lenni, és megspórolni neked egy 'szöszleszedést'.
 - Mennem kell.. majd beszélünk.
 - Szeretlek, Jake.
Nem válaszoltam. Elegem van ebből a csajból.

Amikor hazaértem lepakoltam a táskám, ettem valamit, majd lementem szerelni. Quil felhívott telefonon, és közölte, hogy 10 percem van, hogy kiérjek a parta, ugyanis nagy partit szervez, lesz egy csomó jó arc ott, szóval menjek el. Beleborzongok, hogy ott lesz Katty is. De nincs kedvem itthon lenni, szóval gyorsan felöltöztem, megcsináltam a hajam és elindultam a partra.
Quil már ott táncolt a part közepén, ott volt Embry is, Sam, Lilly, Susan, Peter, Michael és egy csomó jó arc a suliból. Meg persze Katty is. És hogy mit vett fel? Egy miniszoknya volt rakta, alatta egy vastag harisnya, csizma és egy kabát. Gondolom elakar csábítani valakit. Felőlem akárkit, csak ne engem.
 - Helló belló Jake, de jó, hogy itt vagy. - Peter odajött, megölelt aztán vele tartott még néhány fiú, velük is kezetfogtam. A nevem hallatára a tűznél ülő Susan felemelte a fejét, feállt és megölelt. 
 - Szia, Jake. Rég beszéltünk. - Ezzel rámmosolygott. Susan gyönyörű volt, kétség nélkül. Az utóbbi időben nem igazán beszéltünk, de azthiszem Ő azon lányok egyike, akikkel szívesen együtt lennék... esetleg. Susannak barna, göndör haja volt, ami a válláig ért. A szeme mélykék volt, szinte már fekete. Az arccsontja erős, a szeme nagy. És nagyon csinos volt.
 - Szia Sus, tényleg rég nem beszéltünk. Bekellene pótolni, nem?
 - Dede, mit szólnál ha sétálnánk egyet? - Megfogta a kezem és elkezdtünk sétálni a víz felé. Naplemente, alkonyat. Ez romantikus. Nem akarom tudni, hogy Katty mit gondol most. Ha ránéznék megölne a pillantásával.
 - Nagyon jól nézel ki Jake! Sokat változtál... abszolút jó irányba! - rámkacsintott.
 - Huh, Sus... ami azt illeti, te is nagyon csinos vagy. És gyönyörű. - tettem hozzá.
 - Köszönöm, de azt hiszem nagyon nincs igazad. - Elengedte a kezem és leült egy nagyobb sziklára. Én melléültem, és az egyik kezemmel átkaroltam a derekát. A fejét a vállamra tette, és így néztük a naplementét. Romantika a köbön.
 - Jake, van most barátnőd? - kérdezte érdeklődően Sus. - Csak azért -folytatta- mert a múltkori csókjelenetet láttam Kattyvel, és azthittem picit jobb izlésed van, ami azt illeti. De ha neked Ő tetszik... vagyis, ha Ő tetszik nem velem kellene most itt lenned.
 - Katty csak barát, a részemről. A múltkor pedig lekapott, én pedig ellöktem magamtól és otthagytam... ezt persze csak kevesen jegyezték meg. Nekem egyáltalán nem tetszik Katty szóval...
 - És én tetszem neked, Jake? - felém fordult és mélyen a szemembe nézett.
 - Igen. - Elpirultam. Jaj istenem, nem kellene nekem most barátnő...
 - Te is tetszel nekem Jake. Ha.. ha megcsókollak engem is eltolsz, mint Kattyt?
Ezzel megcsókoltam, olyan szenvedélyesen ahogyan csak tudtam. A csók körülbelül 2 percig tartott, és csak azért lett vége, mert elfáradt a szám.
 - Hm... ezt vegyem nemnek, igaz? - elmosolyodott.
Ezután nem beszéltünk. Ültünk és néztük a lenyugvó napot. Közben Quil és a többiek nagyban partiztak, én pedig felálltam, mert ideje lenne a haverokkal is lógni egy kicsit.
 - Nem megyünk oda lassan? - Ezzel a kezemmel felhúztam magamhoz, nyomtam egy puszit a szájára, és kézenfogva elindultunk a barátaink felé.
 - Hohohohohooo, nézzétek csak a kis szerelmes párt. Egymásra találtatok a nagy alkonyat közepette?
 - Fogd be, Quil. - ezzel a válasszal remélem megelégszik.
Katty már majdnem elájult, olyan dühös volt, főleg amikor Sus egy-egy csókot lehelt az ajkamra. 
Este 10 óra volt, szóval én hazafelé vettem az irányt.
 - Na gyerekek, jó volt veletek, de nekem ideje mennem! Pá srácok.
 - Hazakísérsz, Jake? Azt hiszem én is menni szeretnék.. - mondtam Susan.
 - Persze persze, gyere.
Kézenfogva haladtunk a sötét utcán, és beszélgettünk. Sus közel lakott a parthoz, szóval nem sokáig élvezhettük egymás társaságát.
 - Köszi, Jake a mai napot. Szeretlek.
Megölelt és megcsókolta az arcom.
 - Szívesen, Sus... szia. És... én is szeretlek.
Rámosolyogtam majd Sus bement, én pedig egyedül folytattam az utam hazafelé. Vagyis majdnem egyedül.
  - Ezt direkt csináltad igaz? - Katty előttem termett és szinte ordibált. - Ha csak azért vagy ezzel a csitrivel együtt, hogy engem féltékennyé tegyél, akkor bejött, Jake. Bejött minden, amit elterveztél! Nem lehetsz vele együtt! Neked velem kellene most lenned, Jake! Itt vagyok és szeretlek. Minden porcikám imád tége, te pedig elutasítassz és összejössz ezzel a... nem is mondom ki mivel. Hogy teheted ezt velem Jake?
 - Az érzéseimet nem egyszer elmagyaráztam neked Katty, és ha nem tudod felfogni, az nem az én hibám. Barátságnál többet nem tudok neked nyújtani, és ha neked ez nem elég, akkor jobb lesz, ha innentől kezdve minden, ismétlen minden kapcsolatot megszakítunk egymással. 
- gondoltam most tisztán elmagyaráztam neki mindent, ami még fontos lenne. - Nagyon fáradt vagyok, úgy jóéjt Katty...
Egyedül hagytam. Elmentem. Nem néztem vissza. Nem érdekelt. Bunkó voltam, nagyon bunkó. Fordított esetben ez számomra is szörnyű lenne. Szörnyű vagy, Jacob Black. Szörnyű!

A HuPont.hu-nál a honlap készítés egyszerű. Azzal, hogy regisztrál elkezdődik a készítés!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat