3. Túllépni mindenen

Reggel Rebecca ordibálására keltem fel... valahogy éreztem, hogy ezt nekem címezi.
 - Tudtam! Tudtam és éreztem hogy nem szabad egyedülhagyni Apát... Jake még gyerek, nem tudna rá vigyázni, és különben sem óvhatja meg semmitől!
 - Reb, ugye nem Jacobot okolod mindenért? Ő nem tehet semmiről! Nem tehet arról, hogy apát baleset érte. Mégis mivel akadályozhatta volna meg? És ha itthon maradunk mi is mivel akadályozhattuk volna meg?
 - Nem, Rachel, nem erről van szó. Jake tényleg nem tehet semmiről... De olyan bűnösnek érzem magam, mintha az én hibám lenne ez az egész. Ahogy kitettük a lábunkat máris jönnek a gondok... amik valjuk be: nem éppen kicsik!
 - Öhm... hellósztok. - Nagyon álmos voltam, nem terveztem a 12 óra előtti kelést.
 - Ó, Jake. - Rachel szaladt felém és a nyakamba ugrott. - Jake, annyira örülök annak, hogy látlak! Mennyit nőttél, te szent isten. Alig pár hete, hogy elmentem itthonról, máris sokkal magasabb vagy mint Én!
 - Apa... te nem szólsz ehhez semmit? - Rebecca már nem volt annyira lelkes, hogy lát engem. Mindenesetre odajött és megölelt. Ez jól esett.
 - Csináltam kaját, Jake. Menj és egyél.
 - Hm, köszönöm. Csodás illat van!
Apa a nappaliban volt, mozdulatlanul ült a tolószékbe és nem szólalt meg. Még csak nem is köszönt. Azthiszem haragszik rám, amiért idecsődítettem a nővéreimet... De az isten szerelmére! Csak nem hagyhatom, hogy majd 1 év múlva tudják meg, hogy jaj bocsi, apa amúgy lebénult.
 - Apa, ha szeretnéd hazajöhetek. Nagyon szívesen megteszem, majd elvégzem az egyetemet máskor! - Hallatszott a hangjába, hogy bár hazajönne, de mégis elég sok mindent jelent neki ez az iskola, nem szeretné otthagyni.
 - Nem, nem Rachel. Menjetek haza egészen nyugodtan. Örülök, hogy meglátogattatok. Igazán sokat jelent ez nekem... bár még most sem tudom felfogni, hogy egész hátralévő életemben ebben a sz*rban kell ülnöm!
 - Apa, kérlek. Szívesen hazajövünk. Legalábbis én, Rachel, neked most a sulira kellene öszpontosítanod... majd ezt én megoldom. Amíg nem megyek férjhez itthon maradok Apával és...
 - NA AZT MÁR NEM! - Hirtelen elkapott a düh. - Nehogymár hazajöjjetek. Mi nagyon is elvagyunk itthon nélkületek is. Rachel, neked tanulnod kell, és nem itt, Reb téged vár a leendő férjed, nem várjuk el tőletek azt, hogy itthon legyetek... Én pedig elég érett vagyok ahhoz, hogy apának abban segítsek amiben csak tudok. Ebben a pár hétben is remekül megvoltunk együtt, a tudtotok nélkül... Úgy hogy legyen már vége ennek a 'hazajövök' cuccnak, mert már elegem van.
 - Jake, ebben neked semmi beleszólásod nincs, ne haragudj. - vágott vissza szinte rögtön Rebecca.
 - De, igenis van! - Apa hirtelen felénk fordult, majd elkezdett errefelé gurulni, én segítettem neki, de Ő intett hogy nincs rá szüksége. - Jacobnak nagyon is sok beleszólása van a dologba. Nincs szükségem arra, hogy mindenki azt lesse, nekem nem-e kell valami. Az élet megy tovább.. nehezen, de megy! Én már túlestem ezen a szakaszon, nektek is meg kell ezt tennetek. És különben is, tökre megszoktam ezt az egészet... mostmár legalább tudok vele egyedül menni.
Na nekem ebből elegem volt, szóval kimentem a garázsba. Evés után most még csak fel sem mosogattam, ehhez sem volt tulajdonképpen kedvem. Még hogy Reb hazajön... pff.

Az alkatrészeim megérkeztek. Vagyis Bella járgányának életre keltői. Ezek szerint Charlie még reggel megvette őket, és bedobta gyorsan. Nagyszerű! Elkezdtem szerelni. Tisztába voltam vele, hogy ez nem 1 napos munka lesz, de nem volt kedvem Quilt is áthívni. Megint arról fecsegne, hogy milyen jó az a csaj, és persze Samről. Na nekem mindehez nincs hangulatom.

1 hete csinálom ezt a járgányt, és igen, beindul. Fantasztikus... említenem sem kell, hogy a motort teljesen át kellett építeni, aztán normális gumikat és fel kellett tennem, végül lemostam, és kész is lett az autó. Holnap megérkezik Bella, kíváncsi vagyok, hogy most hogy néz ki, és még kiváncsibb leszek arra, hogy mit fog szólni a kocsihoz.
 - Jake, Jake ittvagy? - Ez nem apám hangja, nem is a haveroké... minden bizonnyal Charlie jött az autóért.
 - Igen, Charlie, gyere, itt vagyok. - Merem remélni, hogy ez tényleg Charlie.
 - Kész van?
 - Igen, kész van! Hát... ami azt illeti 60-nál többel nem lehet vele száguldni, mivel picit gyenge motor van benne még így is, aztán nagy sebeségnél félő, hogy szétesik a kocsi. Le is mostam neked, vagyis Bellának, szóval neked csak haza kell vinned.
 - Nagyon köszönöm, Jake. Mennyivel tartozom?
 - Igazán semmivel, Charlie... így is bőven elég az, amit apámmal teszel.
 - Nem, azt vele teszem. Veled pedig megcsináltattam egy igen nehéz munkát, amit egyedül hajtottál végre. Egy köszönömmel nem hiszem, hogy kvittek vagyunk.
 - Én pedig hiszem, hogy ennyivel is kvittek vagyunk, Charlie.
Charlie ezután elvitte a kocsit, utána visszajött, apámmal megnéztek egy meccset, én addig ettem és felhívtam Quilt.
 - Szevasz, Jake! Nem jössz át?
 - Helló, Quil. Gyere át te.
 - Ok, indulok.
A vonal megszakadt. Na vajon mit akar már mesélni... vagy összejött a csajjal, vagy belépett valami bandába. Nem, esetleg bankot rabolt! Hát Quil az, akitől akármi kitelne. Quil minden bizonnyal ideért már, szóval kifelé vettem az irányt. Meglepődésemre nem esett az eső!
 - Szevasz, haver.
 - Hello, Quil. Na mivan?
 - Igazából semmi, unatkoztam.
 - Na és mivan a csajjal? - Meglepődtem, hogy nem róla hozott híreket.
 - Hát, elvagyunk, elvagyunk. De szerintem nem lesz belőle semmit... már nem is nagyon érdekel. Vagyis érdekel, de kezdem feladni.
Közben beértünk a házba, apám és Quil elejtett egy extra titkos kézfogást, majd bementünk a szobámba és dumáltunk, mindenről. Szeretek vele beszélgetni, mert mindvégig be nem áll a szája, így nem kell attól félni, hogy kínos csend uralkodik majd a szobámban.
 - Na és öreg, örülsz hogy jön holnap Isabella?
 - Bella. Utálja ha Isabellának szólítják. Gyerekkoromban mindig mikor le Isabelláztam akkorát vert a hátamra, hogy rendesen elszédültem.
 - Oké... akkor örülsz, hogy jön Bella?
 - Hát, régen láttam, szóval igen. Örülök neki.
 - Na nekem ideje menni, már vagy 3 órája itt vagyok, apukád biztosan alszik, és Te is fáradt lehetsz. Szóval jó éjt, haver.
 - Jóéjt, Quil.
Kikísértem, aztán nyomás enni. Mostanába folyton éhes vagyok, ez rémes. Összedobtam gyorsan egy sandwich-et, nem volt kedvem főzöcskézni, na nem mintha tudnék is. Összemosogattam és elmentem aludni. Igazából ráébredtem: nagyon unalmasak a napjain. Mást sem csinálok, csak alszom, eszem, esetleg szerelek. Aztán az egész sor folytatódik tovább... De legalább holnap egy kicsit kimozdulok, egészen pontosan elmegyek meglátogatni Bellát. Akaratom ellenére is mosolyra húzódott a szám, visszaemlékezve mennyi mindent csináltunk gyermekkorunkban, amikor apámék elmentek pecázni, és minket négyőnket : Bella, Reb, Rachel és én elvittek magukkal az öregek, mondván: hátha mi is kifogunk valamit. Hozzáteszem: egyszer sem próbáltuk ki a horgászást, Reb folyton beleakarta lökni Rachel-t a vízbe, aki ott sikitozott, mert nem tudott úszni és félt is a víztől. Bella általában csendes volt mindig, csak akkor akadt ki, amikor elkezdtem neki Isabellázni. Na olyankor jött az, hogy belémrugott, esetleg még a vízbe is belelökött... Még szerencse, hogy tudtam úszni.

Oldal: 3. Túllépni mindenen
Twilight- New Moon - © 2008 - 2024 - ujholdnewmoon.hupont.hu

A HuPont.hu-nál a honlap készítés egyszerű. Azzal, hogy regisztrál elkezdődik a készítés!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat