7. Gyűlölet

Elalvás előtt nem tudtam másra gondolni csak arra, ahogyan megcsókoltam Sus-t, ahogy ordibáltam Kattyvel. Akaratom ellenére is elaludtam és nagyon furcsát álmodtam. Az erdőben voltam egyedül, és féltem. Féltem valamitől, amit nem láttam, nem halottam, nem éreztem. Hirtelen megrezdültek a bokrok levelei, és egy véres ruhájú lány futott ki a fák mögül. "Segíts, kérlek segíts! Az erdőben hatalmas farkasok vannak, segíts, megölnek!" A lány ezt hajtogatta, és sikitozott. Én csak bámultam a vért a ruháján, de nem tettem semmit. Ekkor hirtelen előjöttek a farkasok, és hatalmas ordítással nekirontottak a lánynak. Elképedtem. Szétmarcangolták a lányt, az pedig csak sikoltozott és könyörgött, hogy segítsek. 
 - Jake, jól vagy? - Apám felébresztett. Biztosan felébredt arra, hogy nyugtalanul alszom, vagy csak nem sikitoztam? - Jake, itt ordibáltál álmodban. Nagyon megijedtem, azt hittem valami baj van. Rosszat álmodtál?
 - Igen, nagyon... rosszat álmodtam. - elmeséltem apámnak az álmom, Ő pedig kinevetett...
 - Jaj Jake, hogy tudsz ilyen hülyeséget álmodni? Nyugodj meg... és aludj. Jóéjt!
Apám 'kiment' én pedig nem tudtam visszaaludni. Folyamatosan a lányon járt az eszem, és azon, ahogyan a farkasok szétmarcangolták. Horrorfilmbe illő jelenet. Szörnyű volt.
Végül sikerült elaludnom, és örültem, hogy az álmom nem folytatódott.

Reggel napsütésre ébredtem. Ma igazán jó idő volt, szóval úgygondoltam hogy ma csak pólóba megyek iskolába. Megint nehezen keltem... még mindig nem sikerült felfognom, hogy nekem iskola van, hogy 7-kor kell kellnem, hogy nincsen reggeli szerelés és nyugodt reggeli. Kimásztam hát a meleg, puha ágyból, letusoltam, felöltöztem, rendbeszedtem a hajam, fogat is mostam majd elindultam az iskolába. Most belegondolva jó apámnak. Ő most fordul a másik oldalára, én pedig mehetek megint tanulni. Úgy döntöttem, hogy becsengetek Susanékhoz, mehetnénk együtt iskolába. Becsengettem. Nem az jött ki akire vágytam volna. Az anyja picit álmosan kiordított, hogy Sus már elment az iskolába és hogy jó tanulást. Visszazárta az ablakot - mert hogy az ajtón sem volt hajlandó kijönni - és gondolom visszafeküdt aludni. Szóval ma egyedül megyek iskolába... Sus nélkül.
Nagy nehezen beértem, bár nem volt kedvem. És ki áll előttem? Hát persze, hogy Katty. Ha a tegnapi után szóbaáll velem, akkor le a kalappal a kiscsaj előtt.
 - Szia, Jake. Hogy vagy? - kérdezte -tőle meglepően- félénken.
 - Szia Katty. Fáradt vagyok nagyon... az este nem sikerült normálisan aludni. - válaszoltam.
 - Miért?
 - Nagyon rosszat álmodtam... fú... az elmeséléséhez is minimum egy 16-os karika kell. - viccelődtem.
 - Igen? Miért, mi volt benne olyan félelmetes? Bírom a horrort. - mosolygott vissza rám Katty.
Ekkor megláttam Susan-t, amint épp felém tart. Gondoltam odamegyek hozzá, de Ő hamarabb ért oda, és meglepődésemre otthagyott. Kikerült. Ezt nem értem. Akkor most... nem együtt vagyunk?
 - Bocsi, Katty, mindjárt jövök. - megfogtam a vállát és elindultam arra, amerre Sus ment.
Szaladtam utánna, mivel nagyon gyorsan ment, és már eléggé lemaradtam. Ekkor elkezdtem ordibálni a nevét, és a hatodik próbálkozásra hátrafordult.
 - Susan! Na végre. Várj meg!
 - Szia, Jake. Akarsz valamit?
 - Tessék? Tegnap... tegnap még akartunk valamit. Vagyis... akkor mi nem vagyunk együtt?
 - Jake, hagyjál már. - Ezzel elment. Én csak álltam és néztem, ahogyan távolodik Susan, és a sírógörcs határán voltam. Elegem van a lányokból. És még ők mondják, hogy milyen tapló bunkók a fiúk. Ezek után egy csaj se merje mondani!
Kicsit lehangoltam bementem az órákra, néha összefutottam Susan-nal de ő csak rám sem nézett. Katty közben kérdezgetett az álmomról, elmondtam neki, majd megkérdezte azt is, miért vagyok ilyen lehangolt. Elmeséltem neki, de ő csak mosolygott.
 - Nem való neked ez a lány, Jake. - mondta.
 - Tessék? Miért?
 - Igazából.. nekem tegnap este nem az fájt, hogy van barátnőd, és hogy nem engem szeretsz. Az is, természetesen, mert tudod hogy én az életem is odaadnám érted.
 - Katty, a lényeget, kérlek. - rámosolyogtam.
 - Szóval... Susan nem éppen egy... elég annyit tudnod, hogy nem szabad vele lenned!
 - Haha, na mert miért is nem szabad vele lennem? - elkezdtem röhögni. Ne már Katty mondja meg nekem, hogy kivel legyek és kivel ne...
 - Mert Ő nem az a lány Jake, akinek te képzeled! - sötét mosollyal Katty mélyen a szemembe nézett, én pedig azt hittem elájulok. Miről beszél ez a csaj?
 - Pf, mivan veled Katty? Miről beszélsz?
 - Nem fontos, Jake. Vagyis... én a helyedbe inkább vigyáznék... Susannal.
 - Ezt nem értem... mivan veled?
Katty mintha mi sem történt volna elkezdte inni az üditőét, és rámmosolygott.
 - Katty. Kérlek, mondd el mi ez az egész.
 - Suli után.
 - Nem! Most akarom tudni. Semmilyen randi, Katty!
 - Itt nem a randiról van szó, Jake, és nem rólunk. Itt csak rólad van szó. Csakis rólad. - válaszolt komolyan Katty.
Sohasem láttam őt ilyennek. Megrémisztett.
 - Mikor?
 - Suli után egyből. Nálad.
 - Nálam?
 - Ha azt akarod, hogy elmondjam neked, akkor attól tartok, hogy teljesítened kell ezt a picike kérést, Jake. A suli előtt várlak, ha vége van az órádnak. - Ezzel felállt és elment.
Az utolsó óráim sehogysem akartak eltellni... Alig vártam, hogy megtudhassam, mi az a nagy titok, amit Katty el akar nekem mondani. És Susan... gyülölet volt bennem iránta. Hogy lehetett velem ma ilyen? Hogy tehette ezt, hogy nekem áll és megmeri kérdezni a tegnapi után, hogy akarok-e valamit. És semmi közem a kis ügyeihez... Ez fájt. Nagyon fájt.

Suli után Katty pontosan ott várt, ahol megbeszéltük. Amikor odaértem hozzá nem szólt semmit, csak elkezdett a házunk irányába sétálni.
 - Kezdd már el, Katty.
 - Majd ha nálatok leszünk. Esetleg...
 - Esetleg? Akkor most elmondod, vagy nem?
 - Jake... ez nem olyan dolog, hogy Susan véletlen bekakált egy táborban vagy ilyesmi. Ez nem egy apróság, amiről a suliban a lányok fecsegnek. Ez komoly dolog Jake. Értékelném, ha nem lennél ilyen türelmetlen.
 - Oké, értem.
Lassan a házhoz értünk, letettük a szobámba a táskánkat. Leültem az ágyra, Katty elém, és ő elkezdte.
 - Gondolom ismered a régi quilete legendát, ahonnan a te törzsed származik.
 - Persze, hogy ismerem.
 - Vannak a vérfarkasok, vannak a hidegek... és van még egy, amiről soha senki nem beszél. Nem beszélnek róla, pedig tudják, hogy létezik. Nagyon kevesen vannak, ezért nem érdemes beszélni róluk. Ezért nem hallhattad még sehol. De mivel Te és Susan... ezért gondoltam neked tudnod kellene erről.
 - Miről?
 - Róluk.
 - Katty könyörgöm... mondd már, hogy mik ők.
 - Igazából fogalmam sincs.
 - Mivan?
 - Jaj, Jake. Csak nem azthitted, hogy valami idegenek vannak nálunk? Arra gondoltam, hogy megviccelek. Így legalább itt lehetek veled. Egy szobában! Csak mi ketten...
 - Katty... ez...
 - Egyébként beszéltem - szakított félbe- Susannal, és azért volt veled ma ilyen... mert hát... mondtam neki pár dolgot.
 - Mivan?????
 - Azt mondtam neki, hogy te engem szeretsz. És hogy együtt vagyunk. És hogy terhes vagyok tőled, Jake.
Lesokkolódtam. Hirtelen annyit láttam, hogy Katty vadul elkezd csókolni, de a testem lezsibadt, és nem tudtam reagálni. Nem tudtam eltolni. Ekkor Katty felállt, és elkezdett öltözködni, majd melltartóban kezdte rólam lecibálni a pólót. Hirtelen feleszméltem, és olyan erővel löktem el Katty-t, hogy ő a falnak vágodott.
 - Hozzám ne merj mégegyszer nyúlni! Ha egyetlen egyszer is hozzámszólsz, megérintessz, ne tudd meg, hogy mit kapsz tőlem! - mondtam ordibálva. - Azonnal öltözz fel és takarodj a házamból. Többé látni sem akarlak!
Katty elkezdett sírni, felöltözött, felkapta a táskáját majd kirohant. Én a fejemet fogtam és még mindig nem tudtam feldolgozni, hogy mi történik. Sus azt hiszi, hogy én Katty-t szeretem.. és hogy... Katty terhes... tőlem. Hogy fogom én ezt megmagyarázni? Hogy semmi nem igaz ebből? Hogyan... tehette ezt velem Katty? Fogtam magam és elkezdtem rohanni Sus háza felé, becsengettem de senki nem nyitott ajtót. Úgy döntöttem bemegyek, és nem nézek se istent se embert. Beszélnem kell Susan-nal.
 - Mit keresel itt? - ordította Susan. - Menj el, Jake. Menj el!
 - Amit Katty mondott az mind hazugság! Minden! Én nem szeretem Katty-t, sőt, utálom! Nagyon jól tudod, hogy igazat mondok Sus! Kérlek higyj nekem.
 - Terhes tőled, Jake, te pedig itt magyarázol? Nem érdekelsz, menj el!
 - Susan, ő csak féltékeny mert én téged szeretlek és nem őt! - ordítottam vissza. - Susan, mindent csak kitalált, semmi sem igaz belőle. Az isten szerelmére, én még szűz vagyok!
Elhallhalgattam. Susan elkezdett sírni. Odamentem hozzá és átölteltem.
 - Jake.. én nem tudom mit higyjek. - mondta kétségbeesetten Sus.
 - Higyj nekem, kérlek. Szeretlek! És biztos lehetsz benne, hogy utálom Katty-t. Soha nem voltam vele együtt, és nem is leszek! Könyörgöm, Sus, higyj nekem!
Nem tudom meddig álltunk a nappali közepén. Öleltem Susant, aki sírt, és olyan dühöt éreztem Katty iránt, hogy ha most a szemem elé kerülni, biztosan megfolytanám.
Susan lassan megnyugodott, majd megcsókolt.
 - Köszönöm, Jake.
 - Mit? - kérdeztem.
 - Hogy itt vagy. Hogy... hogy ezt elmondtad nekem. Szeretlek, Jake.
 - Én is szeretlek, Sus...
Ezután leültünk, beszélgettünk Katty-ről, a kapcsolatunkról, és mostmár 'hivatalosan' is együtt voltunk. Meglepődésemre nem voltam boldog. Egyáltalán nem. Olyan idegennek éreztem Susant. És nem tudtam, hogy érzek-e iránta szerelmet, vagy nem. Katty-t pedig utálom. Mindennél jobban.
Utállak, Katty. Utállak. Utállak.

Oldal: 7. Gyűlölet
Twilight- New Moon - © 2008 - 2024 - ujholdnewmoon.hupont.hu

A HuPont.hu-nál a honlap készítés egyszerű. Azzal, hogy regisztrál elkezdődik a készítés!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat