11. Újrakezdés

A reggeli kelésem nem volt zökkenőmentes. Először is a fürdőszobába menet belerúgtam a kanapéba és felszakadt a bőr a lábam ujján. Ez után leejtettem a fogmosó poharamat – ami üveg volt, és darabokra tört. Ezen a reggelen jobb lesz engem gumiszobába tartani, mert ön- és közveszélyesnek bizonyulok. Apám nem győzte kérdezgetni, hogy Jake, valami baj van? Jake, mit csinálsz? Úristen, azért ha omlik a ház, ordíts egyet, hogy kitudjak érni az udvarra! Nagy nehezen sikerült megfésülködnöm, fogat mosnom, és mindezek előtt még egy reggeli tusolásra is futotta! Óvatosan mentem ki a konyhába, és csináltam magamnak egy kis rántottát. Direkt nem akartam most kést használni – még a végén olyasvalami történne, amit senki sem szeretne. Mondjuk sikerül a kenyér közé belevágnom az ujjam… vagy hasonlók.

- Jake! Itt van Bells!

A falat a torkomon akadt. Most apám hülyéskedik, hogy a reggel folyamán még meg is fulladjak, vagy tényleg itt van Bella?

  - Menj már Jake, még a végén elmegy! Annyira vártad, hogy itt legyen, hát menj már!

Felálltam – jobban mondva felugrottam, majd rohantam a bejárati ajtó felé. Szikrázó mosollyal kiléptem a házból, és akit megpillantottam… az nem az én Bellám volt. Az arca beesett, kialvatlan. Teljesen összevolt törve. A szeme kisírt, alatta karikák húzódtak. Meglepett, bár az arcomon semmi jelét nem adtam.

  - Bella! – mondtam neki vigyorogva.

  - Hello, Jacob. – válaszolta. Láttam, ahogy kétségbeesett a magasságom illetően. Tény és való: az elmúlt hónapokban igen nagyot nőttem, és inkább néztem ki 20-nak, mint 16-nak…

  - Már megint nőttél! – mondta nekem Bella, majd a fejét az ég felé emelte, mutatva, hogy milyen magas vagyok hozzá képest. – Az égig akarsz nőni? – nézett rám hitetlenkedve. – Már most is olyan vagy, mint egy óriás!

  - Vagy mint egy seprűnyél… - grimaszoltam. – Viszont jobb lesz, ha bejössz, elázol.

Bekísértem Bellát, apám pedig rögtön végigmérte.

  - Rég voltál erre, Bella! Jó látni. – mondta kedvesen. – Charlie jól van?

  - Szia, Billy. Igen, Charlie remekül van! Tudom, hogy rég voltam, azért jöttem mert rég találkoztam Jacobbal. Jó újra látni. – mosolyogta el magát.

Erre kis híján elpirultam, de örültem neki, így széles vigyorral Bellára néztem.

  - Mit csináltál, mielőtt megzavartalak? – kérdezte tőlem Bella.

  - Épp szerelni indultam volna. Miért?

  - Nem akarlak téged feltartani, szóval menj és szerelj. Megyek veled, és majd nézlek.

  - Biztos hogy… - ekkor Bella félbeszakított.

  - Igen, biztos.

Elindultunk a garázs felé, vagyis inkább futottunk, mert elkezdett szakadni az eső. Nem nagyon akartam szerelni úgy, hogy Bella is itt van, hiszen Ő biztosan egyáltalán nem élvezi… Viszont örültem neki, hogy eljött hozzám.

  - Ez a te kocsid? – kérdezte meglepődötten.

  - Lesz... ha befejezem. – tettem hozzá.

  - Te szereled össze? Hű, ez nagyon jó. Akkor te nagyon érthetsz az ilyesmikhez. – hízelgett Bella.

  - Hát, értek hozzájuk. – kicsit zavarba jöttem, de nem volt vészes… egészen addig, amíg sikerül elpirulnom. Na jó, talán ennyitől nem fogok elpirulni.

  - És a motorbiciklikhez értesz? – kérdezte Bella.

  - Igen, értek. Egyik havernak van, és szoktunk néha bütykölgetni rajta. Miért is?

  - Tudod nemrégen vettem két motort, és elég rossz formában vannak. Arra gondoltam, hogy esetleg te megjavíthatnád őket. – az utolsó szavaknál kicsit elhalkult.

  - Persze, király! – mondtam lelkesen. Imádom szerelni, és örülök neki, hogy végre van mit!

  - De viszont – hadarta Bella – ha ez Charlie fülébe jut, szerintem agyvérzést kap, szóval jó lenne ha nem beszélnél erről vele… vagy Billyvel. Legyen ez a mi titkunk! – majd kacsintott.

  - Persze, persze. Értem.

  - A munkádat természetesen kifizetem. – jelentette ki Bella.

  - Mi? Nem, dehogyis! – vágtam rá gyorsan. – Szívesen csinálom, egyáltalán nem kérek érte pénzt!

  - Hm… akkor mit szólnál egy cseréhez? – na erre külön kíváncsi leszek… - Mivel 2 motor van, az egyiket neked adnám. Úgyis kell valaki, aki leckéket ad. Vagyis hé, te már vezethetsz? Mikor van a születésnapod? – kérdezte Bella gyanakvóan.

  - Látom elfelejtetted… - ugrattam. – Már elmúltam 16.

  - Ó, az már más. Nem mintha annyira visszatartott volna, hogy mennyi idős vagy. Viszont elnézést, hogy megfeledkeztem a születésnapodról.

  - Hát, ami azt illeti én is elfejtettem a tiéd. Mennyi is vagy, 40?

  - Nagyon vicces… közel jársz hozzá.

  - Rendezhetnénk majd egy közös szülinapi bulit, ketten.

  - Ketten? Ez úgy hangzik, mint egy randi.

A szemem felragyogott. Bella mindig is tetszett nekem, és ezennel nem úgy, mint Sus. Hanem úgy, mint egy igazi lány.

  - Lehet róla szó, ha a motorok elkészültek. Az lesz magunknak a születésnapi ajándék. – tette hozzá Bella.

  - Megbeszélve! És mikor hozod le őket? – kérdeztem kíváncsian.

  - Igazából már itt vannak. – vallotta be Bella.

  - Komolyan? Az remek! – lelkesedtem.

Elindultam a kocsi felé, de Bella nem követett. Hátrafordultam, majd megláttam miért aggódik.

  - Nyugi, apám semmit sem fog látni. – majd rákacsintottam.

Keleti oldalról lopakodtunk a kocsi felé. Úgy tettünk, mint akik csak sétálgatnak, azonban ez csak álca volt. Bella megállt a bokrok között, én pedig pár könnyed mozdulattal leemeltem a motorbicikliket a csomagtartóról. Mind a kettőt betoltam Bellához, majd elindultunk a garázs felé. Bella meg is jegyezte, hogy milyen erős lehetek, ugyanis a motorbiciklik nagyon nehezek. Hogy őszinte legyek, olyan, mintha két széket vettem volna le.

- Ezek nincsenek is annyira rossz állapotban. – jelentettem ki, mikor beértünk a garázsba. – Ez pl. egy Harley Sprint. Ez egész jó kis járgány lesz.

- Akkor legyen ez a tiéd. – mondta Bella hirtelen.

- Biztos vagy benne? – kérdeztem. Egész kedves tőle, hogy nekem szeretné adni a jobbat.

- Teljesen.

Elkezdtem vizsgálgatni a motorokat, és megállapítottam, hogy bizony ehhez még nem kevés alkatrészre szükség van.

  - Viszont van egy kis gond. Ehhez még kellene pár alkatrész, szóval kell félretennünk egy kis pénzt és megvenni őket.

  - Félretennünk? Semmilyen félretevésről szó sem lehet. Majd én kifizetem. Van egy kis spórolt pénzem a főiskolára… tudod.

Bár Bella fejébe nem láttam bele, az észrevettem, hogy fájó emlékek gyötrik. Biztos vagyok benne, hogy valamilyen emlék fűzi őt Edwardhoz, vagyis emlékek, és nem így képzelte el a jövőjét. Legalábbis motorbiciklizés biztosan nem volt tervbe véve. Ahogyan az sem, hogy felkeres engem, és együtt ülünk majd a garázsba, szerelés közepette.

  - Akkor szerintem én hozzá is kezdek! – mondtam Bellának. - Kinyitom neked a kocsit, ülj be. Biztosan kényelmesebb és tisztább, mint valamelyik koszos fára vagy földre ülnöd. – Ezzel kinyitottam neki az ajtót, ő pedig kérdés nélkül leült, majd figyelte hogyan szerelek.

  - Azt hiszem a pirossal kezdem, mivel az lesz a tiéd. – mosolyogtam Bellára. – Ez a második év a középiskolába… rémes. Annyira örültem neki, hogy nyár van, hogy gondtalanul aludhatok és szerelhetek egész nap, erre egyik nap arra kelek, hogy már mennem is kell. Ez bosszantó… De azért pár jó barátért érdemes bemennem oda. Van 2 legjobb barátom: Quil és Embry. Mondjuk Embry mostanába igen sokat lóg Sam bandájában, de mint kiderült azért, mert fogadtak az egyik csajjal, hogy pár hónapot is kibír Sam mellett. Szánalmas. Szóval Quil és Embry a két legjobb barátom, folyton együtt vagyunk és annyit bírunk hülyéskedni. Imádom őket.

  - Fura nevek. Quil… meg Embry.

  - Igen, a ’Quil’ nevet a nem tudom hanyadik ük-ük nagyapjától örökölte, az Embryt pedig szerintem egy szappanoperából szedhették ki. Mindegy is. Jobb, ha nem viccelődünk a nevükkel, mert a körülbelül kicsinálnak ha cikizzük őket.

  - Jó kis barátok, mondhatom.

  - Nem, tényleg azok. Nagyon jó barátok, csak nem szeretik, ha a nevüket cikizek.

Ekkor hirtelen meghallottam, hogy 2 ismerős hang a nevem kiálltja.

  - Billy az? – kérdezte ijedten Bella.

  - Nem. – sóhajtottam.

Ekkor láttam, hogy Quil és Embry közeledik a garázs felé.

  - Emlegetett szamarak. – jelentettem ki. Bella ekkor a hang irányába nézett, majd észrevette a fiúkat. Lassan értek oda hozzánk, s amikor megpillantották Bellát, elámultak.

  - Sziasztok. Zavarunk? – kérdezte Quil kacéran.

  - Nem, nem zavartok. Bella, Ők itt Embry és Quil. 

  - Helló, Bella. Quil Ateara vagyok. – majd izmos kezével kezet rázott Bellával. Minden bizonnyal tetszett neki, ugyanis le nem vette róla a szemét.

  - Szia. – válaszolta Bella, majd jelentőségtelen a kezére nézett, jelezve Quilnak, hogy nem szeretné, ha eltörne a kézfeje, szóval ha lehet, engedje el.

  - Én pedig Embry vagyok. Embry Call, de gondolom tudod. – mondta Embry, majd intett neki, és elmélyesztette a kezét a farmerzsebében. Ő azért sokkal másabb mint Quil. 

  - Szóval, mit csináltok itt ketten, srácok? – kérdezte Quil, bár még mindig Bellát nézte.

  - Összerakjuk ezt a két mocit. – mondtam. Erre a srácok rám figyeltek, majd odavezettem őket a mocikhoz. Elkezdtünk beszélgetni, tippeket adni és elméletben már össze is raktuk a két motort. Már épp az egyik alkatrészen vitáztunk, mikor Bella hirtelen felállt. Bocsánatkérően rápillantottam.

  - Halálra untattunk, igaz? – kérdeztem bűnbánóan.

  - Nem, dehogyis. – mondta Bella. – Csak hazakell mennem vacsorát főzni Charlienak.

  - Ja, értem. Mikor folytatjuk a munkát? – kérdeztem.

  - Mit szólnál a holnaphoz? Nekem nincs semmi munkám, és ha te is ráérsz… Esetleg addigra összeírhatnád, hogy mit kell vennünk, és egyúttal azt is lerendezhetnénk. – hadarta Bella.

  - Igen, az jó ötlet. De szerintem nem emberséges, ha mindent te állsz, Bells. – és ezt így is gondoltam.

  - Hé, elfelejtetted, hogy cseréltünk? És különben is, te fogsz engem tanítani motorozni, szóval már így is sokkal többel tartozom neked.

Ekkor Quil súgott valamit Embrynek, amit tisztán hallottam, bár Bella biztosan nem. A válaszom erre az volt, hogy tarkón vágtam Quil-t, majd közöltem vele, hogy jobb lesz, ha most elhúz.

  - Nem, nekem úgy is mennem kell. Szóval sziasztok! – ezzel Bella intett egyet, és a szakadó esőben kilépett a garázsból.

  - Hű, öregem! – mondta Quil. – Szép csaj.

  - Befoghatod. – majd újra tarkón vágtam. Erre Quil ordított egy hatalmas ’áút’, mi pedig Embryvel szakadtunk a röhögéstől.

Ezután még beszélgettünk, szerelgettünk egy kicsit, majd a két jó barát hazament, én pedig ettem valamit, vagy összeírtam a listát, hogy mi szükséges a két mocihoz, hogy prímán – ha lehet ezt a szót jelen esetben használni – működjön. 

A mai nap a tökéletessel hadakozott. Bella felkeresett, és úgy láttam jól érzi magát velem. Sokszor nevetett, és úgy tűnt, egy kis ideig sikerült elfelejtettem vele, hogy mennyire szomorú, és mennyire össze van törve. Most, hogy láttam, most, hogy tudom milyen közel áll a szakadék mélyéhez tudom, hogy szüksége van rá. Szüksége van arra, hogy valaki felhúzza onnan, hogy megmentse a depresszió alól. Bellának szüksége van rám, én pedig soha, ismétlem soha nem fogom őt elhagyni. Olyan, mintha újrakezdtünk volna valamit… valamit, amit kapcsolatnak neveznek.

Oldal: 11. Újrakezdés
Twilight- New Moon - © 2008 - 2024 - ujholdnewmoon.hupont.hu

A HuPont.hu-nál a honlap készítés egyszerű. Azzal, hogy regisztrál elkezdődik a készítés!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat