9. Én még nem érthetek semmit...

Végre eljött a hétvége, én pedig alig vártam, hogy láthassam Bellát. Apám este említette, hogy mostanában sokat lóg az egyik Cullen gyerekkel, de az engem nem izgat. Lehet Ő is úgy jár, mint én Sussal, és akkor leszünk ketten...egyedül... hm.
 - Jake, mindjárt indulunk. - Szólt be nekem apám a nappaliból. Épp öltöztem, aztán gyorsan rendbeszedtem a fejem, és induljattunk is. Szokás szerint későn keltem fel, volt vagy 1-2 óra.
Apát 'betettem' a vezető ülésre, a kerekesszéket a csomagtartóra, én pedig beültem az anyósülésre.
 - Hogy aludtál? - Apám most még a szokásosnál is lassabban vezetett. Öcsém, ha ilyen tempóba tesszük meg az utat, körülbelül 1-2 óra és odaérünk. Nem nagy ügy!
 - Jól. Nagyon jól. És te? - Gondolkodtam, hogy figyelmeztetetem a lassú vezetésére, de végülis nem akartam balhét... apám utálja, ha a vezetését kritizáljuk. Már pedig lehetne!
 - Én is jól aludtam, kösz. Viszont ez a Bella idegesít. - ledöbbentem.
 - Bella idegesít? - kérdeztem a szokásosnál döbbentebben.
 - Jaj, nem Bella... hanem ez a... ez az Edward Cullen. Inkább ő idegesít! Hogy vele van. Ez az Edward ott van Bellával, folyton a közelében. Nem szabadna!
 - Jaj, apa, ezt már múltkor megbeszéltünk. Semmi okod félned, vagy elhinned azokat a buta legendákat. Azt mondtad, hogy ezek hülyeségek. Akkor?
 - Igen, Jake tudom. De ennek az Edwardnak a szeme sem áll jól!
 - Talán ismered? - kérdeztem szemrehányóan. Lehúztam az ablakot, hogy jöjjön be egy kis friss levegő, aztán az egyik karom kitettem, a szemem pedig apámra szegeztem. Vártam, hogy folytassa a mondandóját.
 - Vegyük úgy, hogy jobban ismerem, mint hinnéd. - határozott volt, bár talán még életében nem beszélt az egyik Cullennel sem.
 - Ez a nagy ismeretség... És azért voltál olyan ellenséges a kórházban dr. Carlisle Cullen-nel, mert tudsz valami olyat, amit... amit más talán nem?
 - Pontosan.
 - És mi az, ha megkérdezhetem?
 - Majd később megtudod.
 - Jaj apa... milyen később? Nem lenne jobb, ha elmondanád most? Máskor ugyse nyílsz meg ennyire, hogy erről így tudjunk beszélgetni.
 - Jake, elmondanám, de te ezt nem értheted. És egyelőre nem is tudhatod!
Ahogy apámra néztem észrevettem, hogy mennyire erőteljesen markolássza a kormánykereket. Ideges volt, bár én nem értettem, hogy miért. Nem értem én ezt! Hogy lehet valaki ilyen ellenséges egy családdal, mikor még nem is ismeri. És apám... ha már nem ismeri, honnan tudhat valami olyasmit, amit más nem? Olyannyira elgondolkoztam, hogy észre sem vettem, hogy megérkeztünk. Bella épp kocsit mosott, és valaki egy ezüst színű Volvo-val állt mellette. Amikor ránknézett hirtelen beszökkent a kocsiba, és elhajtott. Apám még idegesebb tekintettel nézett rá a kocsiablakból, én pedig csak álltam, és nem értettem az egészet.
 - Ez mi volt? - kérdeztem apámat, de ő nem válaszolt.
Kiszálltam a kocsiból, levettem apám kerekesszékét a csomagtartóról, majd Bella felé vettem az irányt.
 - Bella! Szia. - mondtam neki füleg érő szájjal.
 - Szia Bells, hogy vagy? - kérdezte apám még mindig ingerülten.
 - Sziasztok. Öhm, kösz, jól. Gyertek be, Charlie nemsokára hazaér.
Támogattam az ötletet, ugyanis elkezdett szakadni az eső, és tiszta víz lettem pár másodperc alatt. Ahogy beértünk apám fagyos tekintetét le nem vette Belláról, és ő törte meg a csendet.
 - Jake, kint hagytam Rebecca legújabb fényképét. Örülnék, ha behoznád a kocsiból. 
 - Pf... hol van? - kérdeztem durcásan. Semmi kedvem nem volt a szakadó esőbe fényképet keresgélni...
 - A csomagtartóban. Legalul keressd. - mondta nyugodtan.
Kinyitottam a bejárati ajtót, odaszaladtam a kocsihoz és keresgélni kezdtem. Körülbelül 10 percen át csak kerestem, aztán még 10 perc, és sehol sem találtam a fényképet. Így hát picit csalódottan, csurom vizesen beestem az ajtón.
 - Nem találtam semmiféle fényképet!
 - Ó, akkor lehet otthon hagytam. Na mindegy. - mondta apám, de nem látszott a hangján a csalódottság, én pedig tök hülyén éreztem magam...
 - Ideje menni Jake. - mondta, majd elindult a bejárati ajtó felé.
 - Már? De apa... csak most jöttünk.
 - Charlie még sokára nem jön haza. - jelentette ki hirtelen Bella. Ez olyan 'menjetek már haza' kijelentésféle volt, apám rögtön vette a lapot.
 - Nos Bella, akkor mi elmentünk. Vigyázz magadra... - mondta apám aggódóan.
 - Hát akkor, szia Bella. Legközelebb remélem többet beszélünk. - Majd haragos pillantással apámra néztem, aki már a kocsinál volt. 
Szinte futva tettem meg a bejárati ajtó és a kocsi közte távolságot. Apám már beszállt a kocsiba, én betettem a kerekesszéket a csomagtartóra, majd beszálltam csurom vízesen.
 - Kösz szépen ezt a kis kiruccanást apa... Igazán nagyszerű volt. - Mondtam szemrehányóan.
 - Valami fontosat szerettél volna mondani Bellának? - kérdezte apám kíváncsian.
 - Nem. Csak szerettem volna vele beszélgetni. Meg hát nem volt kellemes majdnem fél órán át keresni azt a vacak fényképet. Jut eszembe, Reb mikor küldött magáról fényképet? Nekem nem is mutattad!
 - Nem fontos. - mondta apám nyugodtan.
 - Nem fontos? - kérdeztem vissza. Neki lehet nem fontos, hiszen nem neki kellett az alig 5-6 fokban, csurom vízesen keresgélni. Persze, hogy nem fontos!
Közben lassan megérkeztünk, én pedig alig vártam, hogy valami szárazabb göncöt magamra agassak, majd kimenjek szerelni. Az autómhoz van pár alkatrész, amit még el kellett hoznom, pedig kifizetni már kivoltak, csak később érkeztek meg.
 - Az alkatrészesnél légyszives állj majd meg. A kocsihoz van pár alkatrész, amit el akarok hozni.
 - Melyiknél? Gardenéknél vagy a másiknál?
 - A másiknál.
 - De ott nagy a drágaság.
 - Az ami nekem kell nem drága... amúgy pedig mivel előrerendeltem egy csomó pénzt megtakarítottam.
 - Aha, értem.
A bolt picike volt, viszont annál több alkatrész volt benne. Az udvara hatalmas volt, ahol sátrakba tartottak bontott kocsikat, amiket szétszereltek, és azon alkatrészeket is odaadhatták a vevőknek. Gyorsan beszaladtam, majd jöttem is kifele. Az eladó már várt rám, azt mondta még egy két napot váratok a megjelenesémmel, és eladta volna az alkatrészeket, majd a pénzt visszaadta volna. Még jó, hogy ma beugrottam érte, mert megint szaladgálhattam volna egy fél évet azért az alkatrészért.
 - Akkor ma szerelsz, jól tudom? - kérdezte apám, amikor beszálltam a kocsiba.
 - Jó forrásod lehet. Igen, ma egész nap szerelni szeretnék. Ha nincs ellenedre. - mondtam egy kicsit szemrehányóan.
 - Nem, nem baj. Ma úgyis meccs lesz, szóval ma én is elleszek.
 - Már megint meccset nézel? Nem unod még? És ők nem unják, hogy folyton meccset adjanak?
 - Azon a csatornán csak meccsek mennek, egész nap. Én még így is csak a legfontosabbakat nézem meg.
 - Ó, az már más. Még jó, hogy nem ülsz előtte egész nap...
 - Én sem szólok bele, ha egész nap szerelsz. - mondta apám.
 - Mivel nem szerelek egész nap így nehéz lenne... - felröhögtem. Ez most nem jött neki össze. Ma nagyon csípkelődös kedvében van. Valami nagyon nem jött neki össze a mai nap folyamán... vagy valami nagyon nem tetszik neki a mai nap folyamán....
Hazaértem, ettem gyorsan, elmosogattam - nehogy a végén ez is baj legyen - majd lementem szerelni. Olyan régen nem szereltem, hogy rendesen jól esett az a nyirkos közeg. Olyan, mintha az lenne az othonom. Nemsokára betöltöm a 16-ot, szóval jó lenne befejeznem a kocsimat. Leteszem a jogsit, és irány New York! Vagy inkább maradjunk egyelőre Floridánál? Lehet jobb ötlet.
Körülbelül az egész napot átszereltem, majd este 10 fele beestem a házba, és a hütő elé vettem az irányt.
 - Na te aztán tényleg egész nap szereltél! - mondta apám vigyorogva. - Sikerülget?
 - Aha, már egész sok minden megvan. Vagyis... még kellene a boltból ez-az, de a legfontosabbak már megvannak, már csak szerelnem kell sokat.
 - És beindul már?
 - Ott még egyelőre nem járok. Még a motort is megkell bütykölnöm, meg a váltót, aztán a kereket sem tettem még be normálisan, csak egy csavarral rögzítettem.
 - Na azt meg minek?
 - Hogy jobban kocsi alakja legyen... Így én is bíztatom magam, hogy már tényleg nem kell sok. Az viszont picit összetöri a képet, amikor nekimegyek, vagy belerugok véletlen és leesik, vagy megremeg. Egy normálisan betett kerék azért ilyet nem csinál... így ez egy cseppet zavar.
 - Értem! Okos vagy te, Jake. Máskor figyelj arra, hogy ne rugj bele. Különben pedig szépen haladsz, főleg ha holnap is egész nap szerelsz. Pár hét és pikk pakk összerakod azt a kocsit. Segítség nélkül.
 - Lehet áthívom Quilt! Szerintem ő is unalmas délutánok egyikét tölti holnap, szóval majd felhívom.
 - Csak Quilt?
 - Igen. Embry már nem... már nem barátkozik velünk.
 - Hogy hogy? Összevesztetek?
 - Nem... már Sam bandájához csatlakozott.
 - Igen? - apám ezen nagyon meglepődött.
 - Hát, igazából ez a Sam nekem nagyon nem szimpatikus. Régebben elvoltunk együtt, most viszont teljesen kerül minket. Mellesleg úgy néz ránk, mintha várna valamire. Mintha várna arra, hogy csatlakozzunk a bandájához. Na arra aztán várhat! Ez nevetséges.
 - Sam nagyon rendes gyerek! Szerintem nem kellene hozzá ilyennek lenned. Nem érdemli meg.
 - Miért fogod ennyire a pártját? Talán Ő is ilyen nagy titokkal rendelkezik, amit még nem tudhatok meg?
 - Jake, fejezd be. Később mindent megértessz. Tudom, hogy ezt most nehéz megértened, de később majd együttérzel velem, és felfogod, miért mondtam neked ezeket!
 - Persze, persze.
Idő közben teljesen tele lettem, így elmosogatás után - már tökre hozzászoktam ehhez a háziasszonyos dologhoz- letusoltam és elindultam az ágy felé.
Szinte rögtön elaludtam, nagyon fáradt voltam. A szereléshez még nem szoktam hozzá, de szerintem pár hét múlva rendszeres időtöltésemhez válik. Sajnos túl sokat foglalkoztam az utóbbi időben mással, így elszoktam tőle... most ez így jó. Jó, hogy szabad vagyok, hogy azt csinálok amit szeretnék... A tanulásra gondolni se mertem, hiszen az egész kedvem odalett volna. Hirtelen eszembe jutottak apám szavai: ha nem tanulok nincs jogsi, nincs kocsi, plusz sehova sem mehetek. Azt hiszem jobb lesz, ha belehúzok.

Oldal: 9. Én még nem érthetek semmit...
Twilight- New Moon - © 2008 - 2024 - ujholdnewmoon.hupont.hu

A HuPont.hu-nál a honlap készítés egyszerű. Azzal, hogy regisztrál elkezdődik a készítés!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat