8. Elhamarkodott döntés

A hetek csak teltek és teltek, én pedig még mindig nem tudtam, hogy mit érzek Sus iránt. Sokat voltunk együtt, ennek ellenére mégsem éreztem, hogy szerelmes lennék belé... Persze ő irántam erősebb érzelmeket táplált... Vagy csak jól leplezi az igazságot.
Minden esetre jó volt vele, szerettem is... csak nem olyan erősen, olyan mindent elsöprően. Olyan érzésem volt, mintha még mindig nem ismerném őt eléggé. Ez nyomasztó érzés.
Nem akarom őt kihasználni, hisz ha nem vagyok szerelmes, nem kellene vele együtt lennem...csak egy baj volt: fogalmam sem volt arról, hogy mit akarok.
Lassan 1 hónapja voltunk együtt, de együnk sem nyílt meg a másiknak teljesen. Egy dolog, vagyis inkább érzés legalább biztosan közös volt: mind a ketten utáltunk egy személyt. Egy olyan személyt, melynek nevét még gondolatban sem tudtam kimondani düh vagy fájdalom nélkül. Katty...Katty...Katty. Ő a barátom volt, mégha többet is akart. Amíg nem volt rámenős, amíg felfogta, hogy én nem úgy érzek iránta, addig nem volt semmi gond. De azok után, hogy olyan dolgokat mondott... Nem, azokra nem is akarok gondolni.
Túl sokat agyalok ezen, hisz nemsokára randim lesz Sussal. Mozi, újra mozi. Sus imádta a mozit, szóval körülbelül minden második, harmadik nap ott ültünk. Nem panaszkodtam, nem akartam őt megbántani. Kelletlenül felöltöztem, rendbeszedtem magam, majd elindultam Sus felé. Épp csengetni akartam, amikor Sus kijött. Csinos volt, göndör furtjei lefelé omlottak a vállán.
 - Szia, Jake. - mondta széles vigyorral. - Azt hittem, hogy már nem is jössz.
 - Szia. - közben odajött, és nyomott a számra egy puszit. - Gondolkodtam ezen-azon. - mondtam cseppett sem határozottan.
 - Gondolkodtál? - kérdezte Sus felemelt szemöldökkel, és erősebben kezdte szorítani a kezem. Közben elindultunk a busz felé, mert ugye én majd csak 16 évesen tehetem le a jogsit, ami túl lassan közeledett. Sus nemsokára betölti a 16-ot, és idősebb lesz mint én. Nagyszerű...
 - És szabad kérdeznem, hogy min? - szólt bele a gondolatmenetembe Sus.
 - Hm? - hirtelen nem kapcsoltam - ja! Hát, rólunk... a kapcsolatunkról.
 - A kapcsolatunkról? Szakítani akarsz? De hát miért? Olyan jól elvagyunk, Jake. És én szeretlek. Mit rontottam el? - Sus kezdett kissé hisztérikussá vállni.
 - Nem tudom pontosan, hogy mit érzek irántad... vagyis szeretlek, ez nem kérdés. De te is észrevetted, hogy nem nyílunk meg egymás előtt. Vannak titkaink. Elvagyunk egymás nélkül. Vedd pl. a múlt hétvégét. Nem is találkoztunk! És még csak fel sem hívtuk egymást, mert nem volt szükségünk rá.
 - Jake... én sajnálom a múlt hétvégét. De most itt vagyunk, együtt. - rám mosolygott.
 - Sus.
 - Jake? - kérdezett vissza.
 - Sajnálom...
Sus vette a lapot. Nehézkes mozdulattal elengedte a kezem, lehajtotta a fejét, s a haja az arcába omlott. Hirtelen felemelte a kezét, s letörölte a könnyeit. Nem akartam neki fájdalmat okozni, de azt sem szeretném, ha kényszerből lennénk együtt. Ez sem neki, sem nekem nem jó.
Homlokon csókoltam, majd elkezdtem hazafelé sétálni. Jót tesz majd ez nekem, nincs kedvem visszabuszozni, legalább most tudok gondolkodni. Megkönnyebbülést éreztem, és fájdalmat. Lehet, hogy Susnak összetörtem a szívét. Ki tudja? Egy lány egy ilyet nehezen él meg. És egy fiú is, csak ő nem mutatja. Ez nekem is nagyon nehéz volt, de a legokosabb, amit ebben a helyzetben tehetnék. Lehet elhamarkodott voltam. Lehet nem kellett volna ilyen meggondolatlanul cselekednem. Nem... ez volt a helyes - bíztattam magam. - Ez volt a helyes.
Megéheztem út közben, otthon pedig semmi ehető nem volt, szóval bementem a kisboltba, venni némi ennivalót, hogy ne haljak éhen. Apámnak vettem pár sört, meg neki is kaját, gondolom Ő is unja már, hogy otthon sosincs semmi.
A polcokat nézegettem, melyik az olcsóbb, melyik chips milyen ízesítésű, melyik hús meddig jó. Még a tartalmát is megnéztem, annyira unatkoztam, annyira nem tudtam magammal mit kezdeni... szóval ráértem, és most a koleszterinre is figyelni fogok. A hec kedvéért, persze.
Nehézkesen elindultam a pénztár felé, kopott farmerom egyik zsebéből kihúztam a pénzt, és imádkoztam, hogy elég legyen. Olyanannyira tele voltam pénzzel, hogy még táskát is vettem, majd elkezdtem hazafelé sétálni a sáros, vízes úton.
 - Jake? - ordított apám a kis nappali közepéről. Háttal volt, így nem láthatta, hogy ki jött be? - Te vagy az?
 - Nem, én vagyok a betörő-ő-ő-ő. - kicsit megnyújtottam az utolsó szót. - És elrabollak, eladlak és abból a pénzből veszek magamnak teje-e-e-et.
 - Ó, szerinted olyan kevés pénzt adnának értem? Végülis még járni sem tudok, szóval igazad van.
 - Jaj, apa. Tudod jól, hogy sokat érsz. - rákacsintottam. - Hoztam neked sört, meg kaját is vettem. Gyere enni. - közben nekiláttam elkészíteni a vacsoránkat.
 - Honnan volt neked ennyi pénzed? - kérdezte apám meglepetten.
 - A mozipénzemből vásároltam be. Abból, - folytattam- amiből a jegyet vettem volna meg.
 - Volna? Miért, elmaradt a mozi?
 - Igen... - mondtam kissé lehangoltam.
 - Jaj, Sus nem ért rá?
 - Nem... szakítottunk.
Apám picit ledöbbent, majd habozott, hogy kérdezzen-e rá, hogy miért, vagy inkább hagyja, mert olyan 'hagyjuk és ne firtassuk' dolog. Végül is amelett döntött, hogy rákérdez... vagyis inkább elmondja a véleményét Billy módra.
 - Nem érdemelt az a lány meg téged, Jake. - mondta határozottan, majd lehunyta a szemét.
 - Vagy inkább fordítva. - jelentettem ki.
 - Nem! Jake, nézzd magadra, és nézz Ő rá. Te egy határozott, jó képű fiú vagy, aki emelett még okos is... a maga módján persze. Ő pedig komolytalan és csak a buli meg a buli. Lehet nem is arra kellettél neki, hanem, hogy a kis barátnőinek elmesélje, hogy van egy pasija, aki minden nap elviszi moziba, és a csillagot lehordja neki.
 - Sus nem ilyen...
 - Én ismerem a családját Jake. Mind csak nagyzol azzal, hogy Ők az egyik leggazdagabb család La Push-ban.... vagy az egész környéken! Az egész államban! Ők erre büszkék, ki is mutatják. Jake, neked nem ilyen lány kell!
A leggazdagabb család... az egész... államban? Én ezt nem is tudtam.... vagyis... a házuk gyönyörű, de szerintem visszafogott. És Sus sohasem említette egy szóval sem, hogy nekik ennyi pénzzük lenne, vagy nem volt elszállva magától. Közben szeleteltem pár zöldséget a vacsorához, és igyekeztem, hogy a gondolkodás vagy döbbenet közbe ne kerüljön a zöldségestálba a saját ujjam is.
 - Még csak nem is ismerik a quilete legendát. - mondta csalódottan apám.
 - Azt hittem, hogy azt a legendát mindenki ismeri, itt La Push-ban.
 - Ők csak amolyan bevándorlók. New York-ból jöhettek ide, és mivel tetszett nekik az óceán közelsége, és persze az, hogy itt ők lesznek a legtehetősebbek, így maradtak. A legendára visszatérve perdig ők sohasem tudják majd meg. Ez titok. Ez a törzsünk titka, amit senki sem mondd el senkinek. - mondta célzóan apám.
Lehet tudja, hogy elmondtam Bellának? Vagy talán... utalni akar valamire, hogy el ne mondjam senkinek? A francba... ezzel elkésett.
 - Jake... elmondtad már ezt akárkinek is? - nem akartam hazudni neki, de ha elmondom megöl. Megterítettem és letettem az asztalra a kaját.
 - Igen. - mondtam, majd kiszedtem neki az ételt, és utánna magamnak is?
 - Kinek? - kérdezte apám idegesen.
 - Bellának. - mondtam.
 - Isabella Swan-nek? Charlie lányának? 
 - Igen. Miért, szerinted hány Bella ismerősöm van még?
 - Jake, megmondtam neked, hogy ezt senkinek sem mondhatod el! Ez egy titok! A törzsünk titka! 
 - Legenda. A legendákat mindenki ismeri... Ugye nem azt akarod mondani, hogy a Cullen család vámpír, mi pedig vérfarkasok vagyunk? Mert ha igen, akkor nekem is annak kellene lennem, márpedig még nem vettem észre, hogy négylábon, szőrősen szaladgálok az utcákon.
 - Jake, ezt te nem érted.
 - Tudod mit? Nem is akarom! Én nem hiszek ebben, és jobb lenne ha te sem hinnéd el. Most pedig jó étvágyat.
Ezzel elkezdtem enni, és lezártam a beszélgetést. Apám is evett, én pedig imádkoztam, hogy ezt a témát többször ne hozza fel.
A vacsora közben egyikünk sem szólalt meg, én pedig a befejeztével felmosogattam, összetakarítottam, és egy cola kiséretében elindultam a tv felé. Kezdem magam úgy érezni, mint egy háziasszony.
A telefonom a zsebemben volt, és hirtelen megcsörrent. Ismeretlen szám... de mivel nem vagyok bunkó, felveszem.
 - Szia. - szólt bele egy vékony, női hang. Nem Sus hangja volt... azt megismertem volna. - Szeretnék veled beszélni. - mondta határozottan.
 - Először is ki vagy? - Akárki is ez, rosszat sejtek.
 - Már meg sem ismered a hangom? Ez rossz, Jake. Tudom hogy utálsz de...
 - Katty?
 - Igen, Jake.
 - Oké, akkor csá. - ezzel letettem a kagylót. Ha ő lenne az utolsó ember is a földön, még akkor sem beszélnék vele.
A telefon újra megcsörrent, én pedig nem vettem fel. Aztán újra és újra, végül megszólalt a csengő. Ilyen nincs! Én nem megyek ki, nem érdekel. Megkérem apát, hogy menjen ki, és mondja meg ennek a.... ennek a nőnek, hogy látni sem akarom.
 - Jake, csengettek. Menj ki légyszives, nekem nincs kedvem felállni. Aludni szeretnék. - mondta álmos hangon apám.
Úgy döntöttem kimegyek, az arcába ordítom, hogy felejtsen el, majd visszajövök. Ha nem fogja fel, akkor kimegyek és pitbull kutyákkal megetetem.
Nagy nehezen kimentem, szerencsére nem esett az eső sem.
 - Könyörgöm hallgass meg! - mondta Katty.
 - Nem, nem hallgatlak meg. Hagyj békén, örökké! - majd elindultam vissza a házba.
 - Jake, itt Embryről van szó! - mondta elcsukló hangon Katty.
 - Tessék?
 - Nem vetted észre, hogy a kedves barátodnak ugyanolyan haja van, mint Sam-nek? Hogy vele van mindig? Hogy velünk nem foglalkozik? Mellesleg pedig félpucéron járkál az utcán, és szerintem csatlakozott Sam bandájához.
 - Tudok róla. - mondtam.
 - Te tudsz erről? - kérdezte megdöbbenten Katty.
 - Igen tudok. A legjobb barátom... volt. És.. nehogy már veled beszélgessek. Kösz, hogy szóltál, de most jobb ha mész.
 - Oké, és szívesen. - rámkaccsintott. - Mellesleg hallom hogy dobtad Susant. Jól tetted. Azzal a kis ri..
 - Fogd be! - kiálltottam. - Fogd be a szád! Szerintem ha magadba nézel, ha átgondolod, hogy miket tettél velem akkor elhánynád magad. Undorító vagy Katty! Eddig sajnáltam, hogy olyan bunkó voltam veled, most már bánom, hogy nem adtam még neked puliszkát! - mondtam némi undorral. - Most pedig menj el, és soha többé ne állj velem szóba.
 - Holnap a suliban találkozunk, Jake. - mondta mosolyogva, majd elindult az úton integetve, és küldött nekem puszit is. Undorító. Utálom. Utánarohannák és.... megkapná a magájét. Megérdemelné.
Befelé menet gondolkoztam azon, amit Katty mondott. Embry tényleg csatlakozott Sam bandájához? Az utóbbi pár hétben tényleg nem beszéltünk, és kezdek gyanakodni. Ez a Sam... elveszi tőlem a barátaimat.
Nagy nehezen lefeküdtem aludni, és eszembe jutott, hogy holnap dolgozatot írunk, én pedig nem készültem semmiből.

Reggel zuhogott az eső, hideg volt. Minden csupa sár, és nyirkos. Az iskolába menet még a kapucnim alá is beszivárgott ez a pára ez a víz. Mire beértem az iskolába csurom víz lettem és sár, olyan voltam, mint aki épp most fürdött meg a sárban odakinnt.
Az osztályterem előtt megláttam Quilt. Ő is észrevett, és elindult felém.
 - Szia, Jake. - mondta. - Te aztán.. tiszta vagy. - elkezdett röhögni.
 - Helló, Quil. Igen, épp most fürödtem meg. És befújtam magam egy kis Axe-xal. Tetszik? - majd elkezdtem rebegtetni a szempillám.
 - Ó, Jake... ez...ez... nem találok szavakat. Olyan szexi vagy. Komolyan.
 - Köszike. - majd legyintettem.
 - Egyébként... hallom haver hogy mi történt veled és Susannal. Sajnálom. De amúgy miért dobtad? Szép csaj.
 - A szépség nem minden, Quil... - elindultam az osztályba, majd lehuppantam a padomra. Quil mellém ült, majd várta, hogy folytassam. - Sus olyan volt nekem, mint egy nagyon jó barát, akivel megbeszélem a problémákat, akivel mozizok egy jót. Innentől kezdve ennyi. Nem osztottunk meg egymásnak titkokat, nem igazán kerestük egymást. Például 
egy hétvégén keresztül nem is beszéltünk. Szóval mi nem illünk össze, mint egy pár. De amúgy tegnap mesélte apám, hogy lehetséges, hogy ők az egész állam egyik leggazdagabb családja.
 - Hűha, az igen! - mondta Quil elképedve. - Haver, ha ezt tudom, rég felszedtem volna... aztán mondtam volna neki, hogy segélyekkel élünk meg, hogy nagyon szegények vagyunk. Amilyen szive van milliókkal látott volna el.
 - De szemét vagy. - majd oldalba vágtam.
 - Hülyéskedtem... - mondta röhögve. - Amúgy... nem viselkedik úgy. Vagyis nem vág fel vele. Mert ezek szerint megtehetné. Nagyon is!
 - Igen, igen, ezt mondtam apámnak is, de ő csak azt hajszolta, hogy a családját is ismeri, hogy felvágnak... hogy azért költöztek La Push-ba, hogy nagyzoljanak a pénzükkel.
 - Az anyja meg az apja tényleg furcsa! De maga Sus normális.
 - Én is ezt mondtam apámnak, de szerinte egy kalap mind!
 - Gondolom te jól ismered Sus-t... jártatok.
 - Nehogy azt hidd. Szinte semmit sem tudok róla. Jaj bocs, imádja a mozit.
 - Pf... ez igen!
 - Szerintem is...
Közben elkezdődött az óra, szokás szerint senki sem figyelt ránk. Ebédnél Quil-lal beszéltünk Embryről, és szerinte is nagyon furcsán viselkedik és nem foglalkozik velünk. Ez amolyan megszakadt barátság féle. Hiányzik. Nagyon is.
Hazafelé menet gondolkodtam, hogy talán bekellene szaladni a boltba, de amint megláttam Katty-t a pénztárnál, inkább be se tettem oda a lábam. Sokkal jobb lesz mind a ketttőnknek, ha nem látjuk egymást. Még jó, hogy hamar hazaértem, mert elkezdett szemerkélni az eső.
 - Hazajöttél? - kérdezte apám, amikor beestem a bejárati ajtón.
 - Igen. Szia. - majd megráztam a hajam, ami picit már vízes volt.
 - Hogy megy az iskola, Jake? Rég kérdeztem.
 - Öhm... ma... jól. De a múlt héten elég rosszul feleltem. És a témazáróm is elég siralmas lett.
 - Mit értessz siralmas alatt?
 - A felelés egyes... a témazáró pedig kegyes kettes.
 - Miért nem tanulsz? - mondta apám kissé idegesen.
 - Jaj, apa... tudod jól, hogy ezek arcra mennek. Ha tanulok is ennyi lenne.
 - Nem hiszem, hogy 2-3 hibára egyest kapnál, Jake! Ha jövőhétre nem kapod össze magad, nem felelsz a jobb jegyekért, akkor azthiszem szobafogság lesz, és az autód alkatrészeidet sem kapod meg! Ja, és a jogsit sem engedem, hogy letedd!
 - Mivan? Ne, apa, kérlek. A kocsi és a jogsi fontos. Én... én tanulok! Csak nem megy.
 - Nem megy? Hát ha jogsit akarsz meg kocsit, akkor mennie kell! Kész, végeztem. - ezzel bekapcsolta a tv-t és belemerült a kosármeccsbe.
 - Mostanába nem jön Charlie. - állapítottam meg.
 - Holnap átszaladunk. Felhívtam. - mondta apám még mindig idegesen.
 - Bella otthon lesz? - reménykedtem benne, hogy otthon találjuk.
 - Ha csak nem a lesz a kis Edward Cullen-nel.
 - Micsoda?
 - Állítólag randizgatnak. 
 - Ó, értem.
Apám elkezdte markolászni a kerekesszék könyöklőjét, én pedig csodálkoztam, hogy milyen ellenséges az egész Cullen családdal. Megszerettem volna kérdezni, hogy miért ilyen velük, de ha megint összeveszünk az csak olaj lenne a tűzre, szóval inkább hagytam az egészet a francba. Elég fáradt voltam, így letusoltam, megborotválkoztam - mert idő közben valóságos szakállam lett- majd lefeküdtem aludni. Bíztam abban, hogy álomtalan, nyugodt éjszakám lesz, és nem fognak véres ruhájú lányok szaladgálni, akik segítségért kiálltanak, és élve falják fel őket a farkasok...

Oldal: 8. Elhamarkodott döntés
Twilight- New Moon - © 2008 - 2024 - ujholdnewmoon.hupont.hu

A HuPont.hu-nál a honlap készítés egyszerű. Azzal, hogy regisztrál elkezdődik a készítés!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat