12. A randi

Minden okkal történik… ebben nincs semmi kivetnivalóm. Hogy miért? Ha Edward – még ha csak rá gondolok is elfog a düh- nem hagyja el Bellát, akkor talán Ő nem keres fel engem, és most nem tartunk ott ahol. Tulajdonképpen nem haragszom rá azért, mert az utóbbi hónapokban még csak felém sem nézett. Inkább örülök annak, hogy most felkeresett, s belátja: fontos ember vagyok a számára. Bellának ideje végre elfogadnia: engem sohasem tud majd elfelejteni.

A napjaim vidámak, és ezt apám is észrevette… volt pár kínos megjegyzése, miszerint szerelmes vagyok, meg hogy azért a tanulás rovására ne menjen… de el kell keserítsem: ezen már nem lehet mit elrontani. A napjaim nem álltak másból, mint abból, hogy elmegyek suliba, hazajövök, átjön Bella és ezután lefekszem. A napunkat szereléssel töltöttük, s mikor végre végeztem a mocikkal boldogan hívtam fel Bellát –aki épp otthon takarított-, hogy jöjjön el velem a megbeszélt randira. Elképzeltem, ahogy Bella felugrik, a felmosót odébb vágja, beugrik a kocsiba, s 60-nal ’száguldozik’ a főúton, s a kocsi majdnem összeroskad. Szokásom szekálni a kocsiját, hogy milyen lassú, hogy milyen rozsdás, s hogy egyáltalán működik-e a rádió. Tudom, hogy Bella nem szereti a zenét, ugyanis akárhányszor vele vagyok, a rádiót folyton kinyomja, s egyszer meg is jegyezte: lehet kiveszem s eladom… utálom a zenét. Ennél mondjuk meglepődtem, de hát Bella az Bella.

  - Szóval készen vannak? – kérdezte Bella tágra nyílt szemekkel, s majd’ kiugrott a bőréből.

  - Igen. – mondtam mosolyogva. – Készen vannak, s felkészültek az indulásra! – mondtam nevetve.

  - És hogy tesszük fel őket a kocsira? Billy biztosan észreveszi… - mondta Bella elkeseredve.

  - Apám nincs itthon. – mondtam újra mosolyogva. – Az egyik barátja már korán reggel elvitte, mert elmentek horgászni. Ha jól emlékszem Charlie is megy… vagyis apám említette. – Próbáltam visszaemlékezni arra, amit reggel apám az agyamba tuszakolt, de nem jártam sikerrel.

  - Ó, akkor efelől semmi gond. – mosolygott Bella. – Hozod őket?

  - Persze, persze. – Elindultam a két motorért, feldobtam őket a platóra, majd indulhattunk is.

Mivel Bella kocsija nem bír olyan gyorsan menni, így jó kisfiú módjára ültem, s közben azon imádkoztam, hogy ne fulladjon le.

  - És most hová, főnök? – kérdezte Bella.

  - Csak menj egyenesen. Majd szólok, hogy mikor állj meg. – mondtam határozottan.

  - Na és mizujs Jake? Van valami mostanában a Black családban, amiről nem tudok?

  - Öhm.. nem igazán. – válaszoltam.

Közben beszéltünk a mocikról, hogy mikor végeztem velük pontosan, hogy milyen nehéz volt a munka, majd mikor majdnem megérkeztünk, Bella felszisszent.

  - Úristen! – kiáltotta. – Jake, nem láttad? – ordibált még mindig.

  - Mit kellett volna látnom, Bella? – kérdeztem ijedten.

  - Az a fiú… leugrott… a szikláról. – mondta Bella elképedve.

  - Jaaa! – nevettem- Sziklaugrás. Tudod milyen jó adrenalin löket? Én is sokszor csinálom, csak kicsit lentebbről.

  - I-i-i-igen? – kérdezte Bella még mindig kábán. – De.. hogy van bátorságuk? Vagy.. én ezt nem értem. Biztos van vagy 10 méter alattunk! Ha nem 20! Nem fél, hogy megfullad?

  - Bella, azért akik sziklát ugranak, többnyire tudnak úszni. – nevettem újra. – Egyébként pedig Sam szeret… ’menőzni’. – vallottam be, majd elhúztam a szám.

  - Nem kedveled? – kérdezte kíváncsian Bella.

  - Ennyire látszik? – vallottam be. – Nem, ami azt illeti egyenesen utálom! – köptem ki a fogam közül.

  - De hát miért? – lepődött meg Bella.

  - Van egy bandája… mindig ezt csinálják. Azt hiszik, hogy ők milyen menő fiúk! A múltkor Quilal sétáltunk, és megálltunk a boltnál. Sam is ott volt, na meg a bandája… és úgy nézett rám.. mintha várna valamire. Mintha arra várna, hogy csatlakozzam! – mondtam kissé idegesen. – Na meg mit nem! – nevettem el magam kínomba.

  - Beszéltél már erről Billy-vel?

  - Igen, de ő Sam pártját fogja. Szerinte Sam nagyon rendes fiú, és majd idővel megértek mindent. Nem értem, miért nem áll ki sohasem mellettem… mindig csak azt mondja, hogy idővel ez… meg idővel az.. Nem magyaráz el nekem semmit! – ránéztem Bellára, majd vissza Samre. Bella követte a tekintetem. – Ha apám azt akarja, hogy csatlakozzam hozzá – odamutattam a fejemmel- akkor el kell, hogy keserítsem. – Majd ránéztem Samre, aki épp ugrani készült.

Láttam Bellán, hogy elmereng azon amit mondok. Lehet most gondolja át a szavaimat, s belép az utáljuk Samet klubba. 

  - Na de mindegy! – folytattam. – Irány motorozni! – mondtam lelkesen.

Bella kiszállt a kocsiból, én levettem a motorokat, kicsit arrébbállt a kocsival, s kezdtük az alapokkal.

  - Ez itt a fék. Ha ezt itt berugod, elindul a moci. - nevettem.

  - Jake, azért ennyit én is tudok! – mondta Bella.

  - Tudom, csak kíváncsi voltam, hogy erre mit válaszolsz. – nevettem újra.

Ezután elkezdtem tanítani Bellát, elmagyaráztam neki mindent. Ezután már csak mennie kell vele.

  - Na Bella? Felkészültél? – kérdeztem.

  - I-igen. – nyögte ki Bella.

  - Akkor most lassan engedd ki a kart. Lassan Bella, lassan! – ismételtem.

Bella kiengedte a kart, s mire egyet pislantottam, Bella már szabályosan szállt… a motorral együtt. Gyorsan felpattantam az enyémre, majd a nyomába eredtem. Ekkor Bella hirtelen elrántotta a kormányt, s a fák felé vette az irányt. Mire észbekapott, a motor már felborult, Bella pedig a földön landolt.

  - Bella! – ordítottam. – Bella, jól vagy? – kérdeztem tőle.

  - Igen, Jake. Persze… jól vagyok. – mondta Bella. A fején volt egy kis vér, szerintem kettéhasadhatott. 

  - Jaj, Bella. Mondtam, hogy lassan engedd ki! – ismételtem. – Vérzik a fejed! – állapítottam meg.

  - Igen? – kérdezte, majd a fejéhez kapott. – Bocsánat!

  - Bocsánat? Mégis miért kérsz ezért bocsánatot? – szétnyílt a feje, és még bocsánatot is kér? – Szerintem jobb lesz, ha most beviszlek a kórházba. – mondta, majd levettem a felsőm, s odaadtam neki. – Tedd a fejedhez.

  - Köszönöm. – elvette, majd a sebéhez rakta. – Viszont nem akarok kórházba menni! Ha odamegyek Charlie tuti megtudja, és én magyarázkodhatok, hogy mit csináltam, ami miatt ilyen lett a fejem! Ezután még lehet La Push-ba sem enged majd el. – tiltakozott Bella.

  - A sebed akkor is látni fogja! – erősködtem. – Akkor már nem mindegy, ha a kórházban szépen kitisztítják, rendbe rakják, és nem fogunk aggódni?

  - Igazad van… de akkor vigyél haza! Át kellene öltöznöm… - mondta Bella. – De előtte tegyük le a motorokat.

Beültem a vezetőülésre, elhajtottam haza, letettem a motorokat, majd hazavittem Bellát.

  - Siess! – mondtam neki, amikor kiszállt a kocsiból.

Úgy látom ezt nehéz lesz betartania… már vagy 10 perce öltözködik, így felszóltam neki, hogy jöjjön már. Ezután gyorsan beszállt a kocsiba, és elindultam a kórház felé.

  - Ha úgy vesszük… - szólalt meg Bella – te egészen szép vagy.

Szép? Ó.. milyen kedves. Elnevettem magam…

  - Na te aztán nagyon beverted a fejed. – mondtam még mindig nevetve.

Még hogy szép… akkor már mondta volna azt…hogy izmos. Hogy jó a színem, vagy hogy helyes vagyok. Mindegy.. azért örültem neki, hogy így gondolja.

Amikor a kórházba értünk, Bella fejét megvizsgáltál, s bekötözték. Hál’ istennek semmi komolyabb baja nem lett, s amikor megkérdezték tőle, hogyan szerezte azt mondta, hogy nálunk elesett a garázsba, s lefejelt egy kalapácsot. Amikor ezt beadta a dokinak, én alig bírtam ki nevetés nélkül… de végül erős Jake nem buktatta le Bellát.

Amikor mindennel végeztünk, Bella hazavitt, bár nagyon nem akartam, hogy ezek után egyedül kelljen majd hazavezetnie, megkértem volna Charliet, hogy vigyen haza… de hát Bella csak erősködött, így nagy nehezen sikerül rávennie a dologra.

  - Remélem azért még átjössz. – mondtam reménykedve. – És azt a kalapácsot jó messzire elteszem! – mondtam nevetve.

  - Persze, hogy átmegyek! – mondta Bella. – És legközelebb óvatosabb leszek. Mert hogy lennie kell legközelebbnek! – erősködött Bella.

  - Nem tudom hogy ezek után kellene…

  - Én pedig tudom! – jelentette ki Bella. – Holnap felhívlak! – ígérte Bella.

  - Oké. – válaszoltam mosolyogva.

Közben hazaértünk, kipattantam a kocsiból, s besiettem a házba.

  - Hello, apa! – mondtam fülig érő szájjal. – Na fogtál valamit?

  - Szia, Jake! Igen, fogtam. Már sütöttem is magamnak, ott van a hűtőben egyél.

  - Ó, a kis háziasszony. – nevettem el magam.

Előkészítettem a halat s ettem. Közben apám odajött hozzám, és a mai napomról kérdezgetett. Mondtam neki, hogy elmentünk Bellával kicsit kocsikázni, majd elmeséltem neki a balesetet… a garázsban. Apám kis híján röhögő görcsöt kapott, úgy kellett rászólnom, hogy több tiszteletet! Persze még mindig mosolyogva elment aludni, én pedig röhögtem azon, hogy Bella milyen ócska dumát talált ki. Közben végeztem az evéssel, elmentem zuhanyozni, fogat mosni, majd ledőltem aludni. Elalvás előtt eljátszottam magam előtt a mai napot, s boldog voltam. Igazán boldog.

Oldal: 12. A Randi
Twilight- New Moon - © 2008 - 2024 - ujholdnewmoon.hupont.hu

A HuPont.hu-nál a honlap készítés egyszerű. Azzal, hogy regisztrál elkezdődik a készítés!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat