2. El kell tűrnöm a szenvedést

Azt nem mondhatnám, hogy eseménytelenül telt a hetem. Apámat az ötödik nap után kiengették a kórházból. Charlie hazahozta, igazából egy kicsit láb alatt is voltam, nem tudtam mit merre, mi jó apámnak és mi nem.
 - Szia, Jake. -mondta Charlie. 
 - Öhm, helló Charlie. Hogy vagy? Szóval.. köszi hogy elhoztad apát, én tutira csak gyalog tudtam volna megtenni, vagy hazahozni. Nem vagytok éhesek? Quil anyja hozott át egy kis levest, és még friss, szedek nektek.
 - Köszi Jake, ami azt illeti farkas éhes vagyok.
 - Igen, én is. - Billy nagyon megváltozott a baleset óta. Nem rossz irányba, hanem átértékelte magát, másokat. Most, hogy segítségre szorul, hogy magára kevésbé számíthat szüksége van az emberekre. 
- Gyertek enni. - Apámék szokás szerint a tvhez rohantak, és máris egy meccs közepén jártak. Engem kevésbé érdekelt a sport.
 - Megyünk, megyünk. Tényleg Jake. Nem is meséltem. Jön Bella... vagyis, ideköltözik. Reene és Phil elköltöznek, mivel Phil szerződést kapott. Reene vele szeretne lenni, Bella pedig nem akar láb alatt lenni, szóval ideköltözik. Hát nem csodás? Szeretném, ha aznap átjönnétek. Bella emlékezete olyan mint a szita, nem fog rátok emlékezni, viszont jól esne ha átjönnétek köszönteni Őt Forksban. 
 - Persze, átmegyünk majd, Charlie. - Apám rendesen lelkes volt az ötlettől.
 - Billy, van neked az a piros autód. Az a picit rozoga Chevrolet Pickup Truck. Szeretném tőled megvenni, Bellának, ajándéként. Mondtam neki, hogy én majd furikázom amerre kéri, elviszem iskolába is, de ő ragaszkodott a saját kocsihoz. Megvehetném?
 - Haha, Te most csak viccelsz Charlie? - kiakadtam, ez rémes. Az a kocsi szerencse ha beindul, és ha megjavítom is csak 60-nal lehet vele 'száguldani'. Bella minden bizonnyal utálni fogja.
 - Tudom, hogy az az autó, szóval enyhén szólva rossz állapotban van. De Bella vonza a szerencsétlenséget, masszív járgány kell neki, amiben neki semmi baja nem esne. A biztonság kedvéért.
 - Ja, értjük Charlie. Mikor is jön Bella pontosan?
 - Márciusban.
 - Oké, akkor van 2 hetünk hogy összerakjuk a kocsit, Jake. Holnap el is kezdjük.
 - Kezdjük? Esetleg kezdem. Én meg Quil. A multkor is tök jól elvoltunk, és bütyköltünk egy kicsit ezt azt. Ugye nem képzeled, hogy Te ebben.. szóval kerekesszékben akarsz autót szerelni? 
 - Jake, kérlek..
 - Nem apa, ne is álmodozz erről. Megígértem Rachel-nek és a doktornak hogy vigyázom rád. Charlie sem engedheti meg neked hogy szerelj. Ez hülyeség.
 - Igen, igaza van Billy. Majd felügyeled Jacob munkáját, de neked nem kellene szerelned!
Billy feladta. Belátta, semmi esélye sincs ellenünk.

Reggel rögtön a garázs felé vettem az irányt. Kicsit meglepőttem, mikor apát megláttam a verandán, szokásához híven újságot olvasott. Olyan volt, mint régen.
 - Jó reggelt, apa. Hogy vagy ma? - Egy kicsit még álmos voltam, nem mondhatnám hogy jól aludtam az éjjel.
 - Szia, Jake. Kösz, megvagyok. Hova mész?
 - Autót szerelni, tudod, Bellának.
 - Quil nem jön át? Tegnap azt mondtad együtt fogtok szerelni.
 - Nem, ma nem jön át. Vagyis, tegnap felhívtam és azt mondta, most nem tud eljönni. Összehaverkodott valami Sam-mel, és ma vele fognak lógni.
 - Te miért nem lógsz velük? - Apámról lerítt, hogy Ő inkább örülne annak, ha a Sam-mel lennék, mint annak hogy szereljek.
 - Nem igazán szimpatikus nekem ez a Sam... mindig úgy néz rám, mintha várna valamire. Nem tudom. Nem is érdekel. Tényleg nem. 
 - Quil miért lóg velük? - Ez már inkább volt faggatás, mint kellemes reggeli eszmecsere.
 - Sam-nak van egy ismerőse, egy lány. Quilnak tetszik az a lány, de nem mer kezdeményezni, szóval úgy gondolta először Sam-nél vágódik be.
 - Ja... értem. - Apám fellélegzett majd újra olvasni kezdett. Nem ezt várta, kétség nélkül nem ezt várta. Na de akkor mit? Nem volt kedvem megkérdezni, inkább a garázs felé vetettem magam.
A kocsit tegnap este átvezette nagy nehezen Charlie, mondtam neki, hogy én is áthozom, csak sajnos Charlie rendőr, nekem nincs jogsim, és az ügy hallatán nem volt éppen lelkes. Nézegettem a kocsit, és azon gondolkodtam mi kellene bele és mi nem. Körülbelül 1 órán át ellenőrizgettem, mire sikerült megismernek a járgányt. Nem értem, hogy Charlie miért nem vesz Bellának egy értelmes autót... Jó, jó, Bella ön- és közveszélyes, de akkor is. Végül felírtam egy lapra, mit kell venni. Még ma odaszeretném adni Charlie-nak, hogy vegye meg őket. Muszáj lesz felhívnom, ma minden bizonnyal át kellene jönnie. Átvágtattam a kerten, fel a házhoz. Apám nem volt a verandán, így gondolom már visszament a házba. Jobban is teszi, ugyanis megint elkezdett szakadni az eső. Rémes, de egy idő után hozzászokik az ember. Mire felértem a házba tisztán láttam, hogy nem ég egyetlen villany sem. Ez hihetetlen, de beesteledett. De hiszen most mentem le! Lehetséges, hogy 1 óránál picit többet vizsgáltam az autót? Vagy ma is délután 3 körül keltem?
 - Apa, apa hol vagy?
 - Jake, próbálok aludni. Ha már ennyit lent voltál legalább egyél valamit!
 - Fel kell hívnom Charliet. Szerinted már alszik?
 - Hát... nem tudom. Próbáld meg.
Előkutattam a telefonom. 3 nem fogadott hívás. Hívott Rachel kétszer, és egyszer Rebeca. Na de nem ez a fontos, majd később felhívom őket. Tárcsáztam Charlie telefonszámát.
 - Halló?
 - Szia, Charlie. Jake vagyok.
 - Ó, Jake. Mi a baj? Apáddal van valami baj? Menjek át?
 - Nem, apával semmi baj, átjöhetni átjöhetnél. Összeírtam mi kell a kocsihoz, mármint megvenni. Jó lenne ha bejönnél érte. De sajnos apa már alszik. De felkelthetem neked, ha gondolod.
 - Nem! Dehogyis! Nem. Apád had aludjon. Mindjárt indulok Jake, pár perc és ott vagyok.
Azzal a vonal megszakadt. Amíg Charlie ide nem ér ennem kellene valamit, ma még semmit nem ettem, holott már este fél 8 van. Hogy repül az idő! Megsütöttem pár tojást, vágtam egy szelet kenyeret és ettem. Eddig észre se vettem, de iszonyú éhes voltam. Ittam egy pohár vizet, még el is mosogattam. Annyira nem tudtam magammal mit kezdeni... Alig várom, hogy Charlie megvegye az alkatrészeket a járgányhoz és szerelhessek. Akkor legalább lekötöm magam, addig se gondolok pár zavaró tényezőre. Mondjuk anyámra... és apámra. Charlie megérkezett, szóval kiszaladtam a még akkor is szakadó esőbe, a cetli a kezembe.
 - Szia, Jake.
 - Hello, Charlie. - A kezébe nyomtam a papírt. Nagyon esett az eső, szóval megpróbáltam sietősre fogni a dolgot.
 - Figyi, holnapra ezeket nem tudnád nekem elhozni? Minden adat ott van rajta, miből melyik fajta kell, szóval tényleg mindent megfogsz találni. Még a boltok nevét is felírtam neked, biztos ami biztos alapon. Szóval jó lenne ha minnél előbb elhoznád, gondolom mire Bella hazaér nem akarod...
 - Igen, Jacob, igen. Holnapra hozom őket. Mennyibe fog ez nekem kerülni?
 - Hát, árakat nem tudok neked mondani, rég jártam ezekben a boltokban. Fél éve biztos változtak az árak.
 - Igen, persze. Köszi, Jake. Na most megyek. Jó éjt. 
 - Jó éjt. - Kezetfogtunk és Charlie elment.
Én futottam befelé a házba, mint valami idióta, fel voltam turbózva, hogy Charlie ilyen hamar szállítja nekem az anyagot. Ha holnap is sikerül 3ig aludnom, akkor mire felkelek remélhetőleg az alkatrészek a garázsomba lesznek. Ha csak nem Charlie munka után dobja be őket. Elképzelhető. 
Tiszta víz lettem, pedig nem sokat álltam az esőben. Felhívom Rachelt. Ideje vele közölni pár dolgot.
 - Ó, Jake, csak nem felhívtál?
 - Öhm, neked is szia Rachel. Hogy vagy?
 - Remekül. Képzeld megismertem ma egy fiút, nagyon aranyos.... - és Rachel mesélt. Imádom mikor rájön a beszélhetnék, és be nem áll a szája.
 - Na de most te jössz. Mizujs veled, Apával? - Na ettől féltem.
 - Nos, Rachel... szóval... Apát baleset érte.
 - Tessék? Micsoda? Mi érte? Mi történt?
 - Hoztak egy új mocit, apa bütykölte. Próbaútra vitte és ekkor karamboloztak. Apának a lábára esett a motor és... szóval megbénult.
 - Jake, kérlek. Ugye ez csak vicc?
 - Nem, sajnos ez nem vicc Rachel. Apa mondta, hogy ne hívjalak fel titeket, most utaztatok el, és máris vissza. Szóval..
 - EZ BAROMSÁG! -Rachel már ordibált, sírt, hisztizett. Megértem. Tényleg nehéz ezeket feldolgozni. - Fel kellett volna hívnod Jake. Ez nem csak egy kis vágás, vagy nem csak egy kis lábtörés. Apa megbénult. Jacob, feltudod ezt Te fogni? Hogy viseli? Azonnal hazautazom. Még ma felhívom Reb-et is. Hazamegyünk.
 - Öhm, feltudom fogni, igen. És hidd el, felakartalak hívni. Majd ha hazajössz meglátod milyen állapotba van Apa, szerintem nem vészes... vagyis, nem tudom.
 - Mondd meg apának, hogy holnap délután ottvagyunk. Jake, nagyon ideges vagyok. Nem is ideges, hanem... nem tudom. Elegem van. Elegem van ebből az életből. Mindig történik valami, Jake. 
 - Nekem mondod?
 - Sajnálom Jake, de most... most nem tudok beszélni. - Alig bírta kiejteni a szavakat. Sírt, sírni fog. Holnap is sírni fog. Én is sírni akarok.
 - Persze, persze, menj nyugodtan. Szeretlek.
A vonal megszakadt. Aludni kellene. Minden normális ember alszik ilyen időben. De ki mondta, hogy én normális vagyok? Rosszul éreztem magam. Rám tört a hiányérzet. Hiányzik Anya, nagyon. És apa... megbénult. Sírtam. Nem tehettem mást. Teljesen összetörtem. Úgy éreztem, mintha egy hülye húsdarab lennék, fellógatva jó magasra, de alattam hiénák éheznek rám, és ugrálnak, fel hozzám. Ha elérnek darabokat szaggatnak ki belőlem, és ezt nekem tűrnöm kell... mert egy hülye húsdarab vagyok, akinek el kell viselnie a szenvedést.... Akaratom ellenére is elnyomott az álom. Nem voltam álmos, de a sírás után ez esett jól. Egy kiadós, nagy alvás.

Oldal: 2. El kell tűrnöm a szenvedéts
Twilight- New Moon - © 2008 - 2024 - ujholdnewmoon.hupont.hu

A HuPont.hu-nál a honlap készítés egyszerű. Azzal, hogy regisztrál elkezdődik a készítés!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat