1. A veszteség

- Jacob! Jacob hol vagy? Ó, már megint szerelsz? Néha rosszabb vagy, mint apád!
Gyönyörű hangja volt, kétség nélkül. A legszebb női hang, amit valaha hallottam, vagy halanni fogok. Igen, az édesanyám gyönyörű hangja, amit soha többé nem hallhatok. Azokra az évekre nem szívesen emlékszem vissza, amikor a halálát kellett feldolgoznom. Nővéreimnek, Rebecának és Rachel-nak könnyebb lehetett, talán hogy érettebbek voltak minden szempontból mint én... én, Jacob Black. Az apám, Billy Black, csoda hogy túlélte ezt az egészet. Anyám halálával mintha kiszakította volna az egyik szervét, ami nélkül Ő nem tud tovább létezni.
 - Jake, itt egy moci, rakjuk gyorsan össze! - ordította apám a garázsból. Nem volt kedvem semmihez, szerelni meg főleg. Inkább csak ültem, és megpróbáltam feldolgozni a lehetetlent. 4 hónapja már, hogy megtörtént. 4 hónapja már, hogy nem élek.
 - Jacob, kérlek! Egyedül nem tudom megcsinálni. 4 hónapja ki sem mozdultál! Elhiszem, hogy rossz, de ezzel nem csak neked kell megbírkóznod. - elcsuklott a hangja, csoda hogy betudta fejezni a mondatot. Apám sohasem szerette kimutatni az érzéseit. Szerinte egy férfi legyen erős, és ne mutassa ki a gyengeségét. Az utóbbi 4 hónapban ez nem igen jött össze neki.
 - Apa, kérlek... - hallottam ahogy kimegy hozzá Rachel. Úgy döntöttem én is kimegyek. Felálltam, kicsit megszédültem, ma még nem igen ettem semmit, pedig délután 5 óra volt. Enni sem volt kedvem. Semmihez sem volt kedvem!
 - Apa, hogy hagyjunk itt téged? Ne csináld ez velünk! - Rachel ösztöndíjat kapott Washington Államba, Rebecca pedig minden bizonnyal férjhez megy egy vizisíoktatóhoz. 1 éve sem ismerik egymást, és máris az esküvőn gondolkodnak? Én biztosan nem venném el Rebeccát. Annyi beszél, és okoskodik... tutira nem bírnám ki egy hétig egyhuzamba vele. A haját átfestette vörösre, hát gratulálok neki. Az öltözködéséről annyit, hogy minden, amiből kilátszik a fél melle. Rémes. Rachel gyönyörű volt. Tiszta anyja. Ha ránézek folyton Ő jut eszembe. Derékig érő barna haja volt, általába lófarokba kötötte, nem szerette hogyha mindenfelé lóg. Laza farmerekbe és pólókba járt, szerette, ha egy ruha kényelmes, és sokat takar. Nem értem, pedig olyan csinos! Szóval a két nővérem tűz és víz, de legalább imádták egymást. És én voltam a fekete bárány. Egy fiú. Egy örök rosszcsont. És még alig vagyok 15... A hajam hosszú, növesztem már 10 éves korom óta. Anyám mindig leakarta nekem vágni, de én folyton folyvást ellenkeztem. Szeretem a hajamat így, ahogyan van. Mivel indiánok vagyunk, a bőrünk színével legalább nincs gond. Itt lakunk La Push-ban, egy kis indián rezervátumban. Legalább van egy értelmes tengerpart, ahová leülhetsz és gondolkodtatsz. Vagy fürödhesz, bár erre a célra kevésbé alkalmas az időjárás miatt. Szinte folyton esik az eső, és az már jó időnek számít ha 10-15° van.
 - Nincsen semmi gond. - szakította félbe a gondolkodásom apám. Látszott rajta, hogy összeakarta szedni magát, utálta ha előttünk jön rá a sírás. Fájdalmas volt ezt látni. Rachel már sírt, ő folyton sírt. Visszaszívom azt, hogy a nővéreim könnyebben feldolgozták. Rachel körülbelül egész nap csak sír, 4 hónapja. Mostanába eljár ide-oda a barátnőivel, készülget hogy elmehessen innen. Rebecca nehéz eset. Ő kemény, ő sohasem sír. Sohasem láttam még őt sírni. A temetésen is csak állt, mint egy kő, megsem mozdult, olyan, mintha levegőt sem vett volna. Ökölbe szorított kezén kirajzolodtak az erek, és az arca fájdalmas volt. De nem sírt.
 - Kész a vacsora! Apa, Rachel, Jake, gyertek enni. - Semmi kétség, Rebecca remek háziasszony lesz. Finomakat főz, ő mosogat, takarít. Bár Rachel és Ő ikrek, mégis olyan, mintha Rebecca több évvel lenne idősebb. Talán a kinézete miatt. 
 - Uram atyám Reb, ez fantasztikus. - Apámnak minden ízlik amit Rebecca csinált. Ha egy kis vizet adna elé arra is azt mondaná hogy hihetetlen, csodálatos. Folyton áradozik. Mindig ilyen volt. Imádja őt mindenki. Berrobban a gyerekeknél, nem kétség. La Push-ban mindenki imádja.
 - Ühm, köszönöm Apa. Igazából Katty adta a receptet, azt mondta elég macerás elkészíteni, szerintem gyerekjáték. - fülig ért a szája. Igazából Rebecca utálta ha dicsérik, nem volt egy egoista tipus, attól eltekenitve, hogy kivülről nem ez látszott. 
 - A francba! - Rachel-nek nem szokása így felordítani, Ő inkább csendes tipus. - Ez nem lehet igaz! Hol a dzsekim? Holnap utazom és perpillanat semmit sem találok meg. Jake, kérlek segíts nekem valamiben, akármiben. Ami aztgondolod, hogy az enyém csak dobd bele egy bőrőndbe. Gondolom meg tudod különböztetni a ruháinkat Reb-bel. - halkan kuncogott. Nagyon jól kijöttünk Rachel-el. Igazából Ő jelentette nekem a világot, azok után hogy Anya meghalt. Akármilyen problémán volt - inkább lányokkal kapcsolatban hozzá fordultam. Egy lány tetszett egész életem során, mondjuk Ő kicsit idősebb mint én. Bella Swan, Charlie rendőrfőnök lánya. 1-2 évvel idősebb nálam, kisebb korunkban sárból sütöttünk sütit. Nagyon rég nem láttam, de emlékszem arra, mennyit bámultam őt, pedig nem rég hagytam el a pelenkámat. Akaratom ellenére is mosolyogtam, bár röhögni lett volna kedvem.
 - Ugyan, Jake. Ne röhögj azon amilyen szerencsétlen vagyok. Inkább segíts. - Odajött és a homlokomra nyomott egy puszit. Megütögette a vállam és húzott maga után. Na, legalább ma nem kell mosogatnom.
 - Tényleg, Reb, hol van a férjecskéd? - szólalt meg Apu.
 - Emlékeztetnélek, hogy egyelőre nem a férjem! Ami azt illeti, ma is dolgozik. Egy pénzes hapek elég sokat fizetett neki, mert 2 hét múlva elutazik, és fogalma sincs mi az a vizisí.
 - Hát, ha már az azt illetikről beszélünk, Te sem tudod mi az a vizisí. - Elkerülhetetlen volt hogy kihagyjam ezt a poént.
 - Haha, Jake, nagyon vicces vagy. Szerintem nem fog csak azért nem-et mondani az esküvőn, mert nem tudok vizisízni.
 - Persze, persze.
Segítettem kicsit Rachel-nek. Fogalma sem volt mit csinált, mindent pakolt össze vissza, azokat a cuccokat kereste amiket épp berakott a bőrőndbe.
 - Izgulsz? - kérdeztem.
 - Jaj, Jake. Igazából... nem tudom. Félek elmenni. Félek itthagyni titeket. 2 férfi... nem igazán jó ötlet. És te még gyerek vagy, Jake. Nagyon szeretlek, és Apát is. Nincs szívem titeket itthagyni azok után..
 - Rachel, ez nem a Te feladatod. Mármint az hogy gondoskodj rólunk. Én is nagyon szeretlek, ezt Te is tudod. De ez egy hatalmas lehetőség. Nem hagyjatod, hogy kicsússzon a kezeid közül. És nem kell félned, elleszünk itt ketten. Tudod milyen buli lesz ez? Egyelőre biztosan szokatlan lesz, de megbírkózunk vele. Van ettől nagyobb gond is...
 - Tudom, Jake, tudom. Szeretlek.
 - Én is szeretlek Rachel.
Este 10 körül mindent bepakoltunk, vagyis inkább csak reménykedtünk, hogy mindent betettünk a bőrőndbe, amire Rachel-nek szüksége van. Fáradt voltam, szóval lefeküdtem. Szinte rögtön elaludtam.

Reggel nagy nehezen sikerült kikerülnöm az ágyból. Furcsa, de ma jó kedvem volt, mondjuk a hasam korgása ennél az érzésnél még nagyobb volt. 
 - Szia, Jake. - Apám kint ült a pici nappali közepén és olvasott. Szinte mindent tudott arról, mi hol történik, akár La Push-ban, akár Forks-ban. Furcsa, de ma neki is jó kedve volt.
 - Öhm, helló apa! Hol van Rachel? - meglepetten láttam, hogy nagyon csend van. Szóval mind a két nővérem elhúzott itthonról.
 - Rachel valószínüleg már bebútorozik az új 'lakásába'. Nézz az órára Jacob. délután 2 van. Most aztán biztosan kipihented magad.
 - Rachel elment? És még csak elköszönni sem tudtam. Azonnal fel kell hívnom!
 - Bezzeg Reb nem is érdekel... azért elmondom, hogy Hawaii-ra utaztak, ugyanis a mi drága Peter-ünk vett ott egy házat, nagy valószínüséggel odaköltöznek.
 - Hát, aki megteheti... mostmár értem miért megy hozzá Reb.
 - Jake, kérlek. Reb és Peter nagyon összeillenek, és nagyon szeretik egymást. Ne vonj le téves következtetéseket.
 - Jó, de szerinted normális hogy 1 év se telt el, máris ottvan az én szeretett nővérem kezén a gyűrű? Jóformám nem is ismerik egymást. Mondjuk Peter néz majd nagyot, ha látja Reb 'másik' oldalát.
 - Jobb lesz, ha inkább felhívod Rachelt...
 - Persze, persze.
Nagy neheten előkutattam a telefont. Ezer éve nem használtam, le volt némítva, szóval nem hallottam a hívtak. 30 nem fogadott hívás. Mindez 4 hónap alatt halmozódott fel. Hűha, ideje lesz megkeresni a barátaimat.. ha még egyáltalán a barátaim.
 - Igen?
 - Rachel, szia! Jake vagyok. Mizujs? Mesélj, hogy vagy?
 - Ó, Jake, annyira sajnálom hogy nem köszöntem el tőled. Fel kellett volna keltenem Téged, tényleg sajnálom, csak nem tudom hol áll a fejem, ráadásul majdnem lekéstem a repülőt...- és csak mesélt, csak mesélt. Kellő alkalmakkor felröhögtem, sziszegtem, elmeséltem neki a mai napom, és mindent megbeszéltünk amit lehetett. Mivel a telefonom majdnem lemerült elköszöntem.
 - Szeretlek nővérkém. És vigyázz magadra.
 - Jaj, Jake, te vigyázz magadra és Apára. Szeretlek.
Ezzel letettem a kagylót és feltettem a telefont tölteni. Haraptam valamit a konyhában, mivel már az éhenhalás szélén álltam. Ideje kimozdulni, így úgy gondoltam felkeresem Quilt. Ő az egyik legjobb barátom, remélem visszafogad. Ahogy kiléptem a házból szakadt az eső. Igazából nem érdekelt. Elköszöntem Billy-től, látszott rajta, hogy örült annak hogy élek. Vagyis hogy úgy teszek, mintha élnék. Séta közben gondolkodtam a holnapi programomon, úgy döntöttem szerelek, és megkérem Quilt is, hogy segítsen. Mikor a házukhoz értem becsengettem. Quil fülig éri szájjal jött kifele, ennek láttán engem is elkapott a nevetés.
 - Jake, jesszusom, micsoda meglepetés! Hívtalak egy csomószor, de szokásodhoz híven nem vetted fel. Egyszer sem!
 - Bocsi, Quil... igazából eddig olyan voltam mint egy hulla. Ez a 4 hónap teljesen kiesett, mintha átaludtam volna az egészet. Nagyon vizes vagyok, öhm... bemehetnék?
 - Persze, cimbi, gyere!
A házban semmi sem változott. A falak többnyire barnák voltak, vagy fehérek, a padló végig parketta volt, csak a konyhában volt csempe. Szerettem ezt a házat, anyámmal rengeteget jártunk ide. 
 - Na és mesélj, Jake! Hogy vagy? Hozok neked valamit inni, meg egy törölköző is elkellne...
 - Igen, köszi Quil. Nos, hát igazából nem történik velem semmi. Nagyon, szóval nagyon hiányoztál, de ne értsd félre. Igazából arra gondoltam meglátogatlak. Holnap átjöhetnél. Apám hozott egy mocit, sosincs kedve befejezni, szóval ha van kedved megcsinálhatnánk.
 - Közös szerelés? Ó, Jake, ez igazán jól hangzik. Hányra menjek majd át?
 - Amikor neked kényelmes.
 - Oké, hát akkor délelőtt áttpattanok, mert ha szerelünk az nem 2 perces munka. Addig is dumálunk. A nővéreid? - Quilnak tetszett Rachel, nem is kicsit, bár sokkal idősebb volt mint Ő. Igazából Rachel aranyosnak találta Quilt, de nem mint fiú, hanem mint a barátom. Rachel elmesélte, hogy Quil mennyi szerelmes levelet küldött neki... Ugyan már, Rachel 18 éves lesz, Quil pedig 15. Ez nevetséges.
 - Öhm, jól vannak. Rachel -direkt vele kezdtem- elment. Ösztöndíjat kapott Washington Államba, szóval távol lesz egy darabig. Ott tuti összeszed valami fickót és gondolom mire hazaér már férje is lesz, na meg háza. Rebecca pedig megelőzte, ő nemsokára férjhez megy Peter-hez, tudod ahhoz a magas vizisíoktatóhoz. 
 - Hű, értem. Hát.. ez érdekes. Gratulálok Reb-nek, majd add át. És... és Rachelnek is gratulálok. Nagyon ügyes, sok szerencsét neki. - Quil még mindig reménykedett, bár szerintem feladta. Nagyon jól tudta hogy Ő és Rachel sohasem lesznek együtt, bár nyáron volt egy két alkalom, amikor furán viselkedtek. Quil egyszer megcsókolta, Rachel szeme kikerekedett, fel sem tudta fogni mi történik. Mondjuk abban a helyzetben senki sem tudta. Quil nagyon elégedett volt magával, és bízott abban hogy Rachel nem kever le neki egyet, bár szívből reméltem hogy megteszi.
 - Ugyan már. Te sem gondoltad komolyan hogy Rachel meg Te...
 - Nem, persze, nem. Már... amúgysem beszéltünk annyit, pedig, pedig örültem volna neki! Én tényleg nagyon belé voltam esve Jake, de te ezt nem értheted.
 - Igen, én még nem voltam senkibe sem beleesve, de nem is nagyon áll szándékomba...
 - A szerelem szörnyű. Főleg ha az, akit szeretsz, nem viszonozza.
 - Persze, persze.
Elkezdtünk dumálni minden féléről, igazából a holnapi nap nagyon felturbózta, dőltek belőle a szavak. Beesteledett, szóval ideje volt hazaindulnom. Nem jártam még a háznál, máris láttam, hogy mentők állnak ott. Nem tudtam mi történt, de nagyon megijedtem. Ugye nem történt semmi sem Apával? Ott volt a szomszéd is, egész La Push, én pedig nem tudtam semmiről.
 - Uram atyám, mi történt? Hol van Apa? Mi történt?
 - Apádat baleset érte. - szólt Charlie, a rendőrfőnök. Ő a család egyik igen közeli barátja. A feleségétől elvált, szóval most egyedül él. Van egy lánya, Bella, na Ő az akivel sütit sütöttünk sárból.
 - Tessék? Mi történt?
 - Apád épp kipróbálta az egyik új mocit, amit összeszerelt. Karambolozott és a motor a lábára repült. Azthiszem le kellessz vágni.
Nem tudtam megszólalni. Egyszerűen nem hittem el mi történik. Az a moci nem is volt még kész, hiszen tegnap mondta, hogy segítsek neki összeszerelni.
 - Hol van?
 - Most vitték be a kórházba. Vigyelek el?
 - Igen, megköszönném.
A kórház fele végig ökölbe szorított kézzel ültem. Anyát elvesztettem, Apát nem akarom! Vigyáznom kellett volna rá, nem szabadott volna Őt egyedül hagyni. Rachel és Rebecca megfognak ölni!
  - Apa, jól vagy? 
A műtétet befejezték, apa feküdt. Fájdalmas volt az arca, nehezére esett megszólalni.
 - Nem, nem vagyok jól. Megbénultam. Soha többé nem tudok majd felállni Jacob. Soha többé! Az a nyavajás motor miatt. El sem hiszem. Miért ver minket az Isten?
 - Apa, kérlek. Mondd, hogy ez nem igaz.
 - Jacob, szerinted úgy nézek ki, mint aki épp viccel?
Végignéztem rajta, a lába bekötözve. Ha nem állhat lábra, ha nem érzi a lábát miért kell bekötözni? Nem értettem semmit.
Hirtelen bejött egy orvos. Sápadt volt, és igen jóképű. Apámat elfogta a szörnyülködés, mintha valami ellenség lépett volna be.
 - Jó napot. Dr. Carlisle Cullen vagyok, én mütöttem meg apád lábát.
 - Öhm, jó napot. Jacob Black vagyok. Igazán köszönöm, amit az apámmal tett. Mármint a műtétet. Vagyis... most komplett hülyének érzem magam. Az ilyet megszokás köszönni?
 - Semmiség, Jacob. Nekem ez a munkám. Apád 1 hétig minimum a kórházban lesz, megfigyelés alatt, nem-e rosszabbodik az állapota. Utánna szerzünk neki egy tolókocsit, és nagyon kell figyelned rá.
 - Igen, igen tudom. És mégegyszer köszönöm.
Szóval 1 hét. 1 hét egyedül. Valószinüleg itt töltöm majd az egy hét felét. Vagy az egész 1 hetet. Semmi kedvem nem volt hazamenni és búslakodni. Most, hogy végre kicsit jobban hasonlítok egy emberhez, most kellett ennek is jönnie. Elegem van.
 - Nyugodtan hazamehetsz. Ezt az egy hetet szeretném átaludni, mocskosul rosszul érzem magam.
 - Elhiszem apa, de nem akarok hazamenni. Itt leszek veled. Aztán hozok neked majd valami ehető kaját is, a szomszédok elárasztanak majd téged ételel. 
 - Mondd meg nekik hogy nem kell látogatni! Nem vagyok valami jó társaság, és jelenleg nincs kedvem senkihez. A nővéreidet sem szükséges felhívni, most mentek el itthonról, nem akarom, máris utazgatniuk kelljen. Te is nyugodtan menj haza.
 - Apa kérlek. Fejezd be. Majd én eldöntöm hogy maradok-e vagy sem. Te pedig most pihenni fogsz. Aludj. Hozok valami kaját is neked. Charlie mindjárt bejön, szóljak neki hogy ne tegye?
 - Nem, nem. Charlie... jöjjön majd be.
Bezzeg Swan rendőrfőnök bejöhet. Jellemző... Hazaértem, és olyan álmosság tört rám, mint még soha. Úgy döntöttem hogy alszom, majd holnap viszek valamit apának. Lehet a sok séta, meg az eső teszi. Holnap minden esetre nem tudom mit csináljak. Le kellene nézni a garázsba, hogy van-e valami, amit megtudunk bütykölni Quil-al. Elöntött a forróság, szóval kitakaróztam. Hirtelen éreztem, ahogy egyre nehezebb lesz a szemem, és az öntudatlanság közepébe csöppentem.

Oldal: 1. A Veszteség
Twilight- New Moon - © 2008 - 2024 - ujholdnewmoon.hupont.hu

A HuPont.hu-nál a honlap készítés egyszerű. Azzal, hogy regisztrál elkezdődik a készítés!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat