4. Bella Swan

Jake, kelj fel, megjött Bella! - ijedtembe majdhogynem kiugortam a nyitott ablakon, amit este nyitva hagytam. Apám úgy berontott a házba a kis 'kocsijával', hogy jó hogy nem szakadt ki az ajtó.
 - Úristen, apa. Máris kész vagyok.
Apa nagyon izgatott volt hogy látha Bellát. Nem csak azért, mert itt lesz, hanem azért is, mert az szeretné látni Bella arcát, amikor Charlie odaadja neki az autót. Na azt a kétségbeesett fejet én is szeretném látni!
Gyorsan elkészültem, a hajam megfésültem, kiengedve hagytam. Felkaptam egy pólot meg egy nadrágot és majdhogynem kiestem a bejárati ajtón. Apám a kocsiba várt, és sütött róla, mennyire izgatott.
- Alig várom, hogy lássam Bellát. - mondta kb. huszadszorra, amíg végighaladtunk a nyirkus, páfrányokkal és fákkal szegélyzett főuton. Forks innen olyan 20 perc volt, vagy annyi se. Nem sokat jártam Forks-ba, inkább szerettem a rezervátumba eltölteni az időt.
 - Te nem szeretnéd? - Apa könyörgöm, kezdessz idegesítővé válni.
 - De, szeretném.
 - Álmos vagy? 
 - Á, dehogy. Inkább még mindig próbálom feldolgozni az ébresztős bejöveteled.
 - Berontottam, mi? - Apa olyan szikrázó mosolyt ejtett felém, hogy nem bírtam megállni, hogy fel ne kacagjak.
Közben megérkeztünk. Charlie egy kétszintes házban lakott, otthonos volt. A volt feleségével vették anno, a házasságuk korai korszakában. Vagyis a házasságuknak csak korai korszaka volt, Renée otthagyta őt Bellával mikor még kicsi volt. Sokat nyaralt itt Bells, de igazából hamar rájött: utálja Forksot. Azóta nem is hallotam róla.
 - Ó, Billy, hát itt vagytok? Szia, Jake.
 - Szia, öreg. Rég láttalak... Na mutattad a lányodnak az autót?
 - Nem, még nem tudja hogy ez az övé lesz. Na de már itt is van. Bella!
Bella gyönyörű volt. Hosszú, barna haja volt, amely körülbelül a háta közepéig ért. Barna szemek, és sápadt bőr. Félig albínó, ezt kiskorában sokszor hangoztatta. Nem éppen egy beszédes lány, de imádtam.
 - Sziasztok.
 - Bella, drágám, emlékszel Billy Blackra? Ő itt Jacob Black.
 - Hát, nem igazán.
 - Apád elég sokat beszélt rólad. Teljesen feltúrbózta, hogy jössz.
 - Jól van, túlozz csak, mindjárt beleborítalak a sárba...
 - Amíg ki nem rúgom a bokádat.
Ezzel apámék mint két ötéves, elkezdtek 'verekedni'. Charlie futkosott apám elől, élvezték.
 - Szia. Jacob vagyok... - Hülyének éreztem magam, már az előbb mondta Charlie a nevem.
 - Igen, szia.
 - Nem emlékszel rám, igaz? Pedig kiskorunkban sárból sütöttünk sütit.
 - Hát, nem igazán.
Tartalmas beszélgetés, mondhatom. Közben Charlie és apám kijátszották magukat, így szóba került az autó.
 - Bells, ezt a kocsit tőlem kapod. Régen Billy-é volt.
 - Ezt? - Bella nem szemrehányóan mondta az 'ezt' szócskát, viszont nem tudtam megállni, hogy ne röhögjek fel.
 - Igen. Szuper darab. Strapabíró.
 - Jeszusom, ez csodálatos. Úristen! Köszönöm.
Bella reakciója meglepett. Imádta a kocsit, bár először vezesse...
 - Teljesen átépítettem a motort. - Közelebb léptem hozzá, gondoltam beülök az anyósülésre és magyarázok neki a kocsiról. Épp indultam odafelé, de Bella rámnyitotta a vezetőülés felőli ajtót. Jellemző. Na ez Bella Swan.
 - Kétszer kell pumpálni a kuplungot amikor váltassz. De amúgy rendesen 
 - Ó, nagyszerű. Holnap elvigyelek suliba?
 - Én a rezervátumba járok iskolába, La Push-ba.
 - Jaj, értem. Csak jó lett volna valakit ismerni holnap. - Elég szomorú lett, de nem hiszem, hogy engem fog hiányolni. Egyszerűen csak nem akart egyedül lenni holnap, amit teljesen megértek.
 - Nyugi, hamar beileszkedsz. A forksi gyerekek elég kíváncsiak, de nyugi, mindenki barátságos.
 - Köszi, Jacob. Remélem igazad lesz.
 - Jake, ideje indulni. Kezdek fáradt lenni. - Apám hamar fárad a balesete óta.
 - Persze, persze. Na akkor szia, Bella. Remélem néha átjössz La Push-ba.
 - Igen, Jake, jó lenne. Szia.
 - Charlie, holnap várlak. Ugye nem képzeled, hogy a meccset egyedül fogom megnézni?
 - Persze, Billy. Holnap 6 óra körül ott leszek. Jó éjt.
Apám beindította a kocsit és mi elhajtottunk. Bella már bement. A szobája bizonyosan a második emeleten lehet, ott, ahol régen a gyerekszobája is volt. Remélem Bellával jóban leszünk...
 - Nem vagy éhes, Jake? Ma még nem sokat ettél.
 - Semmit, hogy pontosítsalak.
 - Nem hittem, hogy estig maradunk. Azthittem átadjuk az ajándékot és jövünk is. Bocsi, Jake.
 - Nem baj, apa. Most eszek aztán alszom. Holnap átjön Bella is?
 - Tetszik neked, igaz? Szép lány.
 - Ugyan, apa... nem is ismerem, annyira. Szépnek szép. Remélem sokat fogunk együtt lógni.
 - Igen, Jake, majd holnap hívd fel, hogy jöjjön át.
Nem válaszoltam. Apám bement a fürdőbe, lefürdött, és bement aludni. Nagyon sok mindent megtud már csinálni. Régebben segítettem neki fürödni, kikelni az ágyból, lejönni a lépcsőn, feljönni a házból. Mostmár csináltam neki felhajtót is, ha nevezhetem így, ahonnan könnyen fel-le járkálhat a házból. A kocsiba ki-be szállást egyedül nem tudja megcsinálni, szóval abban még segítenem kell neki. A garázsba nagy nehezen le tud menni, de mivel nem tud szerelni, már nem jár oda. Amikor szerelek, néha lejön, megnézi hogy állok, a visszamenetbe pedig segítenem kell neki, mivel nincs járda a ház és a garázs között, így mindig térdik járkálunk a sárba...
Közben jól laktam, a fürdőszobai teendőket is elvégeztem, viszont aludni nem volt kedvem. Leültem hát a pici nappali közepére, és elkezdtem tévét nézni. Nagyon rég nem tévéztem, nem is igazán szerettem. Inkább akkor kerültem elé, amikor nem nyomott el az álom, és kellett valami, ami lefárassza az agyam. Másra -szerintem legalábbis- nem volt jó. 1-2 óráig tévéztem, ezután ott a kanapén, a pici nappali közepén elnyomott az álom. Nem volt erőm felállni és bemenni a szobámba.

Reggel arra keltem, hogy leestem az ágyról... hogy helyesbítsek: a nappaliban lévő kanapéról. Az hagyjám, hogy nagyon bevertem a fejem, de kétségevoltam esve, hogy apámat felkeltem. Amikor sikerült magam összeszedni és felállni, láttam, hogy apám a konyhában éppen rajtam röhög.
 - Jaj, Jake. Ez nagyon vicces volt. Így megnevetettni az apádat! Nem ütötted be nagyon magad?
 - Áúúú! Azt nem mondanám, hogy nem ütöttem be magam, a fejem iszonyat fáj.
 - Nem tört be? - Apám még mindig nevetett, bár azért aggódott, nem-e esett komolyabb bajom. Áttapogattam a fejem, volt egy pont ahol fájt, de nem vérzett. Minden bizonnyal tehát nem tört be.
 - Nem, nem tört be. Éhes vagyok. - Mentem a konyha felé, kivettem a hűtőböl egy kis húst és burgonyát. Megmelegítettem majd nekiláttam az evésnek.
 - Miért aludtál a nappaliban?
 - Este nem igazán tudtam aludni, szóval kijöttem tévézni. Utánna elálmosodtam és semmi kedvem nem volt bemenni az ágyamba.
 - Pedig lehet jobban tetted volna. - Apámat megint elkapta a röhögőgörcs. Ennyire vicces volt a gurulásom? Számomra egyáltalán nem... De jó volt látni, hogy apám nevet. Ha ez kell ahhoz hogy boldog legyen, a kezem is kitöröm.
 - Nemsokára jön Charlie.
 - Hány óra van? - Megint ilyen későn keltem volna?
 - Délután 1 óra van, Jake.
 - Akkor az a nemsokára kicsit odébb van...
 - Nem baj, én azért türelmesen várok.
 - Nagyon szereted Charliet. - Ezt nem kérdésnek szántam.
 - Igen. Ő az egyetlen olyan ember, akibe megbízom, mint barát. Persze nagyon sok embert szeretek még La Push-ban és persze az a törzsön belül is, de Ő egy kiemelkedő barát. A balesetemkor jó volt érezni, hogy ott van velem. Ő egy igazán nagyszerű ember Jake. Remélem Te is találsz olyan barátot, aki ennyire kiáll majd melletted, jóban rosszban.
 - Öhm, apa, ez egy kicsit félreérthető. Még a végén elveszed férjül.
 - Ugyan már Jake, felbevágjalak?
 - Miért? Már engedélyezik a melegek házasságát.
 - Fejbeváglak. Istenemre, hogy fejbeváglak.
 - Persze, persze. 
Imádtam apámmal viccelődni. Mindig olyan komolyan fogta fel a dolgokat. Ha azt mondanám, hogy a kertbe velem szembe jött Britney elhinné, és kérné a közös képet. 
Elmosogattam és úgy döntöttem, elmegyek a boltba.
 - Elmegyek vásárolni. Kérsz valami kaját, piát?
 - Vehetnél pár sört, most, hogy itt lesz Charlie, jó lenne valamivel megkínálni.
 - Charlie, mi? - Rákaccsintottam.
 - Jake, fogdd be a szád és menj el a boltba. - Apám elkezdett röhögni, a mutató úját fenyegetően felém tartotta.
 - És szerintem raboljam ki őket? Vagy esetleg vizessek sárral?
 - A pénz a szokásos helyen van Jake... a pohár alatt.
 - Ja, tényleg.
Kivettem a pénzt és elindultam a boltba. Vettem egy csomó mindent. Chipset, csokit... még cukrot is. Már mióta nem ettem édességet. Vettem apáméknak sört, és nekik egy csomag popcorn-t. Meccs közben ez mindig jól jön. Hirtelen megpillantottam a bevásárlóközpont közepén Embry-t. Embry ugyanolyan jó barátom volt mint Quil, csak vele tényleg ezer éve nem beszéltem.
 - Embry. Te vagy az?
 - Jake.. jeszusom. Nem, én nem Embry vagyok, én csak egy klón vagyok, aki tökre olyan mint Embry, csak azért mégse Embry, hanem Embry, a klóóón. - Embry annyit tudott magyarázni, hogy mire a mondandója végére ér, az agyam lefagy... Egyszerűen nem fogad be több információt.
 - Jaj Embry, nem is Te lennél. mizujs?
 - Semmi, semmi Jake. Élek. Vagyis úgy teszek mintha élnék. Hallom mi történt veletek... Nagyon sajnálom, és utólag is részvétem. - Átölelt. Hirtelen a mellkasomba szúrodtak a fájó emlékek... ezektől a fájdalmaktól sohasem tudok majd elmenekülni.
 - Na de haver, miért nem kerestél engem? Ha most nem veszel észre akkor lehet hogy egy év múlva se jutnék eszedbe. Nem szeretsz igaz? Tudom én... utálsz! Szakítani akarsz velem? Jake ne tördd össze a szívem, Jake!!!
 - Te hülyébb vagy mint voltál Embry. Hiányoztál. Igazából azért nem kerestelek mert szétvagyok hullva. De jólenne egy közös piknik veled meg a többiekkel. Tudod, egy romantikus piknik, átbeszélni a dolgokat. - Rákacsintottam.
 - Romantikus piknik? Benne vagyok. A humorérzékedből te sem veszítettél semmit. Mikor is kerül megrendezésre ez a piknik, kedves Jacob? Tudod elég elfoglalt vagyok és nem biztos hogy ráérek.. Ó a franca, még a határidőnaplóm is otthon felejtettem.. Én buta!
 - Jaj Embry, szörnyű vagy. - Mind a ketten elkezdtünk nevetni. Annyira jól esett hogy Embry ilyen hülye és ilyen jól szórakozunk mindig. - Mit szólnál a jövő hétvégéhez?
 - Okés, én benne vagyok. És hova menjünk?
 - A tengerpartra, természetesen. Elmehetünk majd a sziklákhoz is, szerintem nagyon romantikus hely.
 - Valóban, ez jó ötlet Jake. Viszont nekem mennem kell... Anya egy órával ezelőtt küldött el a boltba, és jelenleg a randim szervezem veled. Sajnálom szerelmem, hív a kötelesség. Szia. Majd hívj, ha változott a program!
 - Oké Embry. És köszi, hogy eljössz. Szia!
Embry odarohant a pénztárhoz, fizetett, majd kifelemenet küldött nekem egy puszit. Felnevetettem, erre a mellettem álló néni kicsit morcosan nézett rám. Minden bizonnyal azt hitte, hogy rajta röhögök.

Mikor hazaértem Charlie már ott volt. És Bella is...
 - Csak nem hazaértél Jake? Azthittem, hogy átmentél Dél-Amerikába egy kis sörért.
 - Sziasztok. Sajnálom, csak összefutottam Embry-vel és eldumáltuk az időt.
Letettem a chipset meg amit még vettem, közbe Bella odasétált hozzám.
 - Szia, Jake. - Eszméletlen. Olyan édesen mondta ki a nevem, hogy azthittem elájulok.
 - Szia, Bells. - Elpirultam...öhm, ez ciki.
 - Segítsek valamiben? - Hirtelen felkapta a sört és bevitte apáméknak. Mikor visszajött csak nevetett.
 - Szerintem ezt nekik hoztad. 
 - Igen, nekik. - Közben mindent elpakoltam. Elindultam kifelé az ajtón, gondoltam a ház előtt lévő padra leülünk és dumálunk.
 - Jössz, Bella?
 - Igen, megyek.
Mikor kiértünk megcsapott a hideg szél, kicsit észhez térített.
 - Na és milyen volt az első iskolanapod Forksban?
 - Rémes...
 - Öhm, miért is?
 - Mindenki engem bámult, mint valami új játékszert, vagy mint akinek 3 lába lenne, nem is tudom. 
 - Gondolom többségben fiúk... - Elmosolyodtam és ránéztem.
 - Tessék? Neem, vagy de. Vagyis ők is de nem azért. Én meg a fiúk... hát, hagyjuk.
 - Mindenki kedves volt veled? Vagy volt pár plázacica akiknek nem tetszett, hogy nem őket bámulják?
 - Nem, mindenki nagyon kedves volt. - A hangjában szomorúság hallatszott. Gondolom a mindenkit mégsem mindenkire értette.
 - Bella, mi a baj?
 - Edward Cullen. - Hirtelen befogta a száját. Nem akarta kimondani. Beletúrt a hajába és elpirult.
 - Jaj, Jake. Ez butaság, hagyjuk. - Bella zavarba jött.
 - Nem, Bells! Bunkó volt veled? Bántott?
 - Nem, nem bántott. Csak... olyan velem, mintha... mintha ártottam volna neki. Olyan messzire húzódott tőlem, mivel bioszon vele ülök egy padban. Mintha büdös lennék. És amikor rámnéz... ha a pillantásával ölni tudna Jake... rémisztő! Pedig még egy szót sem beszélgettünk. Amikor pedig kiértem a teremből épp az irodában dolgozó nőt próbálta rábeszélni, hogy a bioszt tegye át neki máskorra. Akármikorra! Ez neked nem furcsa? Jaj, Jake, nem akarlak ilyen butasággokal fárasztani... ez... ez hülyeség.
 - Nem hülyeség Bella. Nem tudom, hogy ennek az Edward Cullenek mi a baja veled. Kérdezd meg tőle. Vagy akarod hogy én...
 - Nem! Köszi Jake, rendes vagy, de majd megoldom. 
 - Oké Bella.
Ültünk még ott egy darabig, beszélgettünk arról, hogy hogy érezte magát Phoenix-ben, mennyire hiányzik neki a napsütés meg persze a meleg. Mesélt az ottani barátjairól, arról, hogy nem éppen egy barátkozós tipus. Ő is kérdezgetett tőlem pár dolgot, én pedig szívesen válaszoltam neki. Kérdezgetett a csajokról... na ez az a téma amiről pont vele nem akarok beszélni. Megpróbáltam egy gyors semmivel lerázni... Bella nem faggatós tipus, letudta egy értemmel. Közben véget ért a meccs, igencsak besötétedett, és Charlie-ék kijöttek.
 - Bells, ideje indulni. Jó volt a meccs, Billy. Köszi, hogy átjöhettünk.
 - Szívesen, Charlie. Egyszer átugorhatnátok egy vacsorára. Ha szép idő lesz főzhetnénk kint is!
 - Jó ötlet. Majd hívj fel. Jó éjszakát. Jake, te milyen nagyot nőttél megint. Eszméletlen.
 - Öhm... köszi Charlie. Jó éjt Bells! Viszlát, Charlie.
A rendőrautó elindult, én pedig alig vártam, hogy aludhassak. Lefárasztott a mai nap, de legalább nem unatkoztam. Remélem ma nem arra kelek, hogy kishíján betörik a

Oldal: 4. Bella Swan
Twilight- New Moon - © 2008 - 2024 - ujholdnewmoon.hupont.hu

A HuPont.hu-nál a honlap készítés egyszerű. Azzal, hogy regisztrál elkezdődik a készítés!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat