13. Az első jelek

Régen voltam utoljára ilyen boldog – ezt bátran kijelenthetem. Bellával napok óta együtt vagyunk, együtt tanulunk, és még a Valentin-napot is együtt töltöttük. Nem csodálkozom, hogy ma felhívott, és már el is döntötte a programom. Ma 4-kor szeretne elmenni moziba, vagyis az osztálytársai kitalálták, és Bella rögtön felhívott, hogy nekem is meg kell jelennem. Mike Newton persze romantikus randit szeretett volna Bellával, ő meg berendelte az egész iskolát, csak hogy Mike és Ő még csak egy hajszálnyira se legyenek egymáshoz közelebb.

- Jake, muszáj eljönnöd! – kérlelt Bella. – Négykor legyél itt.

  - Oké – nevettem-, ott leszek. Egyébként pedig majd meglátod mivel érkezem. – Majd szia-szia és letettem a kagylót. Az utolsó pár napban sikerült megszerelnem a kocsim, ami azt jelenti, hogy üzemképes, és kitűnően működik.

  - Mész valahová, Jake? – kiabált apám a szobájából, majd lassan kikerekezett. – Megint Bella? Csak nem… - kacsintott.

  - Nem, még nem… de ami késik, nem múlik! Mellesleg befejeztem a kocsimat! – tapsoltam a kezemmel mint egy idióta, és hasonló arckifejezésem volt.

  - Komolyan? – csillant fel a szeme apámnak. – Jake, neked ezzel kellene foglalkoznod! És hogy megy? Kipróbálhatom? – majd manőverezett a kocsi felé, én pedig szépen eléálltam.

  - Nem, nem vezetheted. – csattantam fel. – Te sem engeded sohasem, hogy a tiéd vezessem, csak vészhelyzetben, amikor épp nincs kedved vezetni… Így hát te is így fogod az én kocsim vezetni. – nevetettem apámnak, ő pedig oldalba vágott.

  - Na megyek készülni, mert 4-re ott kellesz lennem… Bella megparancsolta. – nevettem újra.

Elmentem zuhanyozni, megborotválkozni, majd kicsit értelmesebbre megcsináltam a hajam. Ezután felöltöztem, és még mindig rengeteg időm maradt, hogy elindulhassak. Gondoltam bekapok valamit, nehogy már a végén éhes legyek. Amikor azzal is végeztem, elmosogattam, eltörölgettem, és az órára pillantva még mindig a korai idő figyelmeztetett. Leültem tévézni apám mellém, aki megint valami hülye meccset nézett, és mivel én utálom az ilyeneket, gondoltam kiállok az én szépségemmel, és gyönyörködöm benne. Lassacskán csak eljött a három óra negyvenöt perc, és gondoltam 15 perc alatt odaérek. Beszóltam apámnak, hogy nem vagyok itthon, majd beugrottam a járgányomba, és Belláék házához vettem az irányt.

Az idő olyan gyorsan elment, hogy amire észbe kaptam, már ott is álltam Bella háza előtt, és láttam, ahogy hatalmas mosollyal – és döbbenettel kilép az ajtón.

  - Csak nem befejezted? – kérdezte Bella, majd összecsapta a két kezét. – Jake, nagyon jó vagy! – mosolygott.

  - Köszönöm. – mondtam, majd közelebb léptem, hogy a homlokára leheljek egy puszit. Közben megérkezett Mike is, és olyan fancsali képet vágott, mintha valakit most vertek volna meg.

  - Hellósztok. – intett Mike, majd zsebre dugott kézzel megállt előttünk.

  - Szia, Mike. A többiek? – nézett el Bella Mike háta mögé.

  - Bennek a gyomrára ment az influenza, szóval nem jött. Angela pedig egyedül… vagyis inkább nélküle nem akart eljönni. Szerintem Laurent tudod, hogy miért nem jött, _ pedig inkább elment a barátnőivel valahová vásárolni, és inkább miattam nem jött… - mondta kissé szomorúan Mike, bár úgy látszott, hogy örül annak, hogy csak ennyin vagyunk, de mintha abban reménykedett volna, hogy én sem tudok eljönni…

  - Na akkor indulhatunk. – mondta Bella, majd bepattant a kocsimba. Én is beültem a vezetőülésre, majd Bella kikiabált az ablakon az érthetetlenül néző Mikenak, hogy most lett kész a kocsim, és hogy ma én vezetek. Ő gyorsan beült, és olyan durcás képet vágott, mint egy 5 éves kisgyerek... Az út kb felénél megszólalt, hogy ’mi van, ebbe a csotrogányban még zene sincs?’ erre én a fejéhez vágtam, hogy nem csotrogány és igenis van benne rádió, de Bella nem szereti a zenét. Bells persze rám nézett, és egy ’ezt meg honnan tudod’ arckifejezést véltem leolvasni az arcáról, de nem szólalt meg.

  - Csak figyelek rád. – mondtam kedvesen, hogy válaszoljak a gondolatára.

Amikor odaértünk, vettünk egy csomó pattogatott kukoricát, vagy 2 liter kólát, és beültünk a filmre. Én ültem a terem majdnem legszélén, mellettem egy lány ült, aki folyton bámult, s valahányszor véletlen hozzáértem, mintha felsikított volna, s még szenvedélyesebben kezdett rám bámulni a szemüveg mögül. Gondoltam magamban: ’ Jeszus isten, csak egyszer legyen vége a filmnek…’. Mellettem ült Bella, s ő mellette Mike drágaságom… Mike egy kicsit furcsán tartotta a kezét, tenyérrel felfelé, jelezve Bellának, hogy ha szeretné megfogni, nyugodtan tegye meg. Én erre akaratlanul is felröhögtem, és sikerült pont akkor, mikor az egyik zombi megölt egy embert.

  - Ezen mi volt vicces? – kérdezte Bella rémült arccal, én meg a számhoz tettem a kezem, s köhögtem egyet.

  - Rémesen rossz filmre hoztál el engem, Bella. – nevettem újra, majd elkezdtem neki sorolni a hibákat, ő pedig felnevetett egy-egy részén, és a végén olyan volt, mintha egy vígjátékra ültünk volna be. Az egyik nevetést az zavarta meg, hogy Mike hirtelen felugrott, s kiszaladt a mozi teremből. Bella is ment utána, és mivel nem volt kedvem egyedül folytatni a filmem, kedves szomszédlányom társaságában, inkább én is kimentem.

  - Mike rosszul van! – mondta Bella, amikor kiléptem a mozi ajtón. – Most ment be – mutatott a wc-re – nem kérdeznéd meg, hogy mi a baja?

  - De, de. – majd benyitottam. Mike éppen hányt, és 2 öklendezés között kinyögte, hogy menjek ki, mindjárt jobb lesz. Én fülig érő szájjal közöltem Bellával, hogy Mike éppen az e hónapi kajáját hányja, és hogy majd jön. Kicsit aggódott, de különösebben nem hatotta meg a dolog. Leültem az egyik padra, majd a kezemmel megütögettem a mellettem üresen álló helyet, jelezvén, hogy üljön mellém. Amikor leült, megfogtam a kezét, a másikat pedig rátettem a derekára.

  - Jake – mondta, majd levette a derekán pihenő kezem – tudod jól, hogy te a legjobb barátom vagy! Semmi több.. – figyelmeztetett Bella.

  - És ugye te pedig azt tudod, hogy én sohasem hagylak majd el? – majd a most már szabad kezemmel megsimítottam az arcát. Bella persze elpirult, és imádtam, amikor zavarában az ajkába harap, és leveszi a szemem rólam.

Mike nagy nehezen kijött, és közölte, hogy haza szeretne menni. A kocsi felé vettem hát az irányt, de közben leemeltem egy popcornos dobozkát, és már rendesen szomorú voltam, amiért nem nézhettem végig kedvenc filmemet.

  - Légy szíves ebbe – nyomtam kezébe a dobozt – a kocsim még új, és nem akarom, hogy széthányd. – mosolyogtam, majd beindítottam a motort.

Az út hazafelé igen gyorsan elment, bár nem tudtam, hogy most Miketól kaptam el valamit, vagy pusztán rosszul érzem magam, de egyre jobban fájt a fejem, s olyan meleg volt a testem, mint aki 42°-os. Miután Mikeot kitettem, Bellát is hazavittem, de ő persze rögtön észrevette, hogy valami nem stimmel, és nem akart egyedül hazaengedni.

  - Jake, nagyon rosszul nézel ki! – húzta el a száját Bella. – Had vigyelek haza, kérlek!

  - Bells, hamar hazaérek, semmi bajom nem lesz! – mondtam halkan. – Csak szeretnék már otthon lenni… Úgyhogy jó éjt, Bella. – Ő is elköszönt, nyomott egy puszit a homlokomra, én pedig elindultam haza. Egész úton remegtem, és még erősebb volt mint eddig. A fejem szétrobbant, a testem pedig majd’ felgyulladt. Azon imádkoztam, hogy minél hamarabb hazaérjek, és rájöjjek, mi történik velem.

Oldal: 13. Az Elő Jelek
Twilight- New Moon - © 2008 - 2024 - ujholdnewmoon.hupont.hu

A HuPont.hu-nál a honlap készítés egyszerű. Azzal, hogy regisztrál elkezdődik a készítés!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat